Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Falat rögén a földnek

EGY MOSOLY LESZAKADT A SZÁDRÓL Feleségemnek Egy mosoly leszakadt a szádról, egy álom elsötétedett, hozzád indultam hallgatag világból, s futottam ezredéveket, feléd sodort az elrendeltetés, Kharón folyóján űzött sejtelem, tenger halál és tenger ölelés kínjából hoztam életem, hogy rád fonódjon, s vad gyönyör hevében a végzetemmel végzeted beteljék, a sejtjeinket gyötrő szenvedésben vörös sziromként lüktessen az elménk, s a boldog percek nyers kábulatában már átadjuk magunk az elmúlásnak, s míg bontjuk kelyhét új élet-virágnak, bennünk recsegve törnek össze ágak, s a vérünkből friss vérfolyók erednek, és bennük úszunk öntudatlan, árván, szétkapkodják árnyékát szemednek, kik ringatóztak elsugárzó lángján, s egy forró mosoly leszakad a szádról, és végtelenből végtelenbe árad, 102.