A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Gazdasági helyzet - Földreform

95 Kállay J. dr. volt szlovákiai teljhatalmú miniszternek 204 holci, Ivánka Milán, ügyvéd-képviselőnek, Tuka feljelentőjének ij8 „ Stefanek D 276 „ Stefanek V 308 „ Stodola Kornél szenátor, kereskedelmi és iparkamarai elnök 202 „ Svoboda L 203 „ Botto J. ügyvéd 223 „ Hrusovsky I. képviselő, Benes bizalmasa .... 152 „ Országh J. szlovákiai tartományi elnök .... iji „ „Desa" és „Silk" nevű politikai szövetkezetek 286 „ A csehszlovák telepítéseken és politikai érdemekért osztott „maradékbirtokokon" kívül a legnagyobb sérelem, hogy az állami Földreformhivatal az összes földnek több mint a felét (57%-át), a szántóföldnek 1/'

5-é

t (22%-át), sőt a déli járásokban 26-4 %-át nem osztotta ki, hanem a politikai pártokon keresztül bérbeadta, cserélgette, hol visszavette, hol újra használatba adta, vagy házilag kezeltette. Közvetlenül állami tulajdonba vett 243.467 holdat. Ezeknek nagyrésze erdő, azonban 31.322 hold szántóföld, amelyből 23.018 esik a déli 23 járásra. Mi szükség volt szántóföldnek államosítására? De ezen felül 1,302.753 holdat (ebből 147.889 hold szántóföldet) vonakodott a Földreformhivatal kiadni kezéből és azt az említett önkényes módon kezelte. Ebből 277.570 hold összes föld, 80.333 hold szántóföld esett a magyar jellegű déli járásokra. Ugyanezekben a járásokban kicsinybeni kiosztásra került 88.558 hold. Ha tehát ehhez hozzáadjuk az államosított 23.018 holdat, a Földreformhivatal kezelésében megtartott 80.333 holdat, a maradékbirtokosoknak adott 46.170 holdat és a csehszlovák telepeseknek adott 54.448 holdat, úgy a kiosztott 88.558 hold helyett több mint háromszor annyi, 292.527 hold szántóföld lett volna kiosztható.