A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)
Gazdasági helyzet - Földreform
92 átlagban 381 cseh koronát (56 aranykoronát) kaptak, de ebből levonták a vagyondézsma-adót, kegyúri terheket és egyéb járandóságokat. A megmaradó résznek átlagban 18%-át kapták készpénzben, a többit papírkötvényekben, vagy a kártalanítási könyvekbe jegyezték be. Viszont a kiosztásnál 2000—5000 cseh koronáért számították a földet, amelyhez még az évek során kamatok járultak. A hiteloperációk önkényességével a földhözjutottakat is állandó nyomás mellett „kézbentartották". Egyébként a légionáriusokat leszámítva, az állam nem sokat törődött sem a földhözjutottakkal, sem a volt nagybirtokok alkalmazottaival. Utóbbiak számát a napszámosok és idénymunkások stb. nélkül a Földreformhivatal 9904-ben mutatta ki. Ezek közül csak 4092 kapott földet. A mechanikus földfeldarabolást az állam elégségesnek tartotta, amelynek során átlagban 2*o6 kat. holdat kapott 160.311 igénylő, o'oj kat. holdat kapott 21.759 házhelyes, 30'02 kat. holdat kapott 2.252 légionárius telepes, 210*0 j kat. holdat kapott 479 „maradékbirtokos". A földhözjutottak nagy zöme tehát törpebirtokokat kapott. De őket is magukra hagyták. Nem tömörítették őket termelő és értékesítő szövetkezetekbe; magasabb gazdasági tudást, szakszerű irányítást nem kaptak. A Földreformhivatal minden pozitív támogatását azokra a kiválasztott telepesbirtokosokra fordította, akiket végtelenül szerencsétlen módon néhány telep kivételével mind a magyartöbbségű nyelvterületen helyezett el (lásd a csatolt térképen). A pénzbeli támogatáson kívül ezek természetben kaptak épületfát és építőanyagot, felszerelést, gyümölcsfacsemetéket, méhészeteket, iskolákat, sőt mozikat; Apponyi Albert éberhardi birtokán és másutt mezőgazdasági szakiskolákat stb.
