A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Előszó

7 Iájában, minden társadalmi szervében és szervezetében is. Mindenkinek, aki a Felevidéken, vagy a Felvidékért hivatalosan és hivatalból, avagy önként is dolgozik, szeretettel és tudással ki kell érdemelnie, hogy érte dolgozhasson. Meg kell értenie, hogy a felvidékiek jobban ismerik a maguk dolgát és neki fokozatosan hozzá kell nevelődnie, hogy segítő- és munkatársuk lehessen, amint ez nemkülönben fordítva is áll. Ez a könyv a Felvidék magyarságának történetéről szól, az ő húszéves szenvedésükről és életükről. Kétféle tanulságot meríthet az, akinek e könyvecskét —, ha egyébként nem ismerné a Felvidéket — elolvasnia illő. Az egyik tanulság az, hogy a magyarságnak küzdelmes életét tisztelni tanuljuk s az ebből folyó következtetéseket levonjuk. A másik az, hogy látunk benne kisebbségi sorsot és ebből következtetést, irányítást nyerhetünk arra, hogy hogyan kell helyesebben, lovagiasabban és szeretettel bánnunk azokkal a nem magyarajkúakkal, akik e területtel hozzánk kerülnek, amelyen apáik és őseik évszázadokig a mieinkkel együtt éltek. * Könyvecskénk összeállításában egyéb forrásmunkák mellett segítségünkre volt az „Ország Útja" című folyóirat II. évfolyam 6. számában „Magyarok Csehszlovákiában 1918—1938" címen közzétett tanulmány sorozat, amelyben a Felvidék kérdései iránt érdeklődő olvasó értékes további anyagot talál.