A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Politikai küzdelmek

42 tet. A cseh kormánypártokat egymás után hagyták el magyar követőik és az 1938. év májusában és júniusában tartott községi választásokon, amelyek a május 21-i részleges mozgosítás után zajlottak le, a magyarság túlnyomó többsége az Egyesült Magyar Párt listáira adta le szavazatát. A további események eléggé ismeretesek. Ez év augusztusában Runciman lord missziója megkezdte működését Prágában és rövidesen meggyőződött arról, hogy Csehszlovákia nemzetiségeinek biztosítani kell az anyaországukba való visszatérés lehetőségét. Benes még egy utolsó erőfeszítést tett nemzetiségellenes rendszerének megmentésére és szeptember végén elrendelték az általános mozgósítást. Már-már úgy látszott, hogy vérbeborítják Európát, de győzött Mussolini, Hitler, Chamberlain és Daladier békeszeretete. A szeptember 29-i müncheni egyezmény megmentette a békét s a felvidéki magyarságnak ugyanazt az elbánást biztosította, mint a szudétanémeteknek és sziléziai lengyeleknek. A felvidéki magyarságnak azonban még öt nehéz hétig kellett a cseh iga alatt szenvednie, amíg az ige valósággá lett. E mozgalmas hetek minden eddiginél súlyosabb megpróbáltatást jelentettek a magyarságra. A mozgósítás napján valamennyi városban letartóztatták a fekete listán szereplő magyar vezető személyiségeket. Nem egy helyen bántalmazták is őket. A felszabadulást megelőző utolsó hónapban a legsötétebb rémuralom tombolt a kiürítendő magyar vidéken. Csak a történelem fogja pontosan megállapítani, mennyi könny és szenvedés k'sérte a csehszlovák hadsereg kivonulását, hány ártatlan magyar embert börtönöztek be e hetekben a csehek és liány vesztette életét golyóiktól. 1938. november 2-án végre a Bécsben összeült olasznémet döntőbíróság a magyar települési terület több mint 90 százalékát Magyarországnak ítélte oda. November 5-én a felvidéki magyarság leírhatatlan lelkesedése között