A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Politikai küzdelmek

37 a kisebb magyar lapok egész sorát. Egy másik törvény kimondotta, hogy a községi bírák megválasztása csak úgy érvényes, ha azt a belügyminisztérium jóváhagyja. A magyar pártok jelötjeitől a jóváhagyást azonban következetesen megtagadták. Különösen hősies küzdelmet vívott önkormányzatáért Szepsi és Técső község, amelyeknek nyakára öt éven belül ötször küldtek kormánybiztost, mert ragaszkodtak ahhoz, hogy magyarpárti bírájuk legyen. A Magyar Nemzeti Párt ifjúsági szervezeteit feloszlatták azzal az indokolással, hogy nincsenek hatóságilag jóváhagyott alapszabályaik, noha a cseh pártok ,,

mladá generace" (ifjú nemzedék), dorost (új hajtás) és hasonló nevű szervezetei ugyancsak nem bírtak hatóságilag jóváhagyott alapszabályokkal, mert erre a politikai pártoknak szükségük nem is volt. Újból megindult a házkutatások lavinája és a magyar politikai és ifjúsági mozgalmak több vezető egyénisége börtönbe került, illetőleg Magyarországba volt kénytelen menekülni. „Csehszlovákia a demokrácia utolsó bástyája KözépEurópában", hirdette a csehszlovák propaganda számtalan írása. Az 1933. évi törvények véglegesen kiküszöbölték a demokráciának még a látszatát is. A demokráciával együtt megtagadták a csehek ennek az elvnek további következményeit is. Az alkotmány ünnepélyes előszava azt ígérte, hogy az alkotmányt és valamennyi törvényt az önrendelkezés jelszavába foglalt modern elveknek szellemében fogják végrehajtani, de ennek ellenére Ruszinkó húsz év múlva sem kapta meg a kisebbségi szerződésben biztosított autonómiáját, a csehszlovák kormány még a bomlás utolsó pillanatában is elzárkózott az önrendelkezési jog elismerésétől, sőt az önrendelkezést a legnagyobb következetességgel a közélet minden terén konokul megtagadták, amikor szünet nélkül csorbították a helyi önkormányzatot és ott is, ahol látszólag magyar kezekbe helyezték bizonyos ügyek inté-