A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)
Politikai küzdelmek
35 törvény kifejezett rendelkezése értelmében katonai szolgálatot nekik is teljesíteniük kellett. Az üldözés azonban nem törte meg, hanem csak megacélozta a magyarság nemzeti öntudatát. Az 1925. évi parlamenti választások alkalmával az Országos Keresztényszocialista Párt, amelynek vezetését ekkor Szüllő Géza, a régi, kiváló politikus vette át és a Szent Ivány József vezetése alatt álló Magyar Nemzeti Párt, amely nevet az eddigi Országos Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt, magábaolvasztva a liberális színezetű Magyar Jogpártot is, ekkor vette fel, hála az 1920 óta végzett szervező munkának, együttvéve több mint 237.000 szavazattal 10 képviselői és 6 szenátori mandátumot szerzett. A második parlamenti ciklusban a Magyar Nemzeti Párt kísérletet tett arra, hogy a legnagyobb kormánypárttal: a cseh agrárpárttal folytatott tárgyalások útján érje el a magyarság legégetőbb sérelmeinek orvoslását, ámde a csehek hallani sem akartak arról, hogy a Magyar Nemzeti Párt által követelt engedmények biztosítására írásban vállaljanak kötelezettséget. A Magyar Nemzeti Párt csak annyit ért el, hogy a parlament megszavazta a lex Dérért, amely a hontalanok egy részének igényt biztosított a csehszlovák állampolgárság megszerzésére. A súlyos állampolgársági és illetőségi kérdést azonban e törvény sem oldotta meg, már csak azért sem, mert a cseh bürokrácia mindent megtett, hogy mentől kevesebben szerezzék meg e törvény alapján az állampolgárságot. Ráadásul az állampolgári bizonyítványok kiadását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a folyamodók őseik illetőségét egészen 1871-ig igazolják. Ez az epizód mindazonáltal nem volt egészen hiábavaló, mert azzal a tanulsággal szolgált, hogy a magyarság a csehektől semmiféle engedékenységet nem várhat, mert a cseh politika végső célja a magyarság teljes jogfosztottsága, elszegényítése és 2*
