A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Politikai küzdelmek

28 Ezek az oktrojált törvények végigkísérték a magyarságot kisebbségi életének egész útján. Rendelkezéseik nem a forradalmi idő átmeneti jelenségei voltak és nem fakadtak egy hirtelen hatalomhoz jutott nemzet pillanatnyi mámorából. Hiszen a további húsz év folyamán egyetlenegy lépés sem történt, amely a kezdetben elkövetett hibákat csak részben is jóvá akarta volna tenni. Még az 1938. évben megindult nemzetiségi statutumtárgyalások elején is a csehszlovák kormány arra az álláspontra helyezkedett ugyanis, hogy „kisebbségeinknek meg van minden törvényes lehetőségük, csak rendszeresíteni kell azokat". Az alkotmánytörvényeket a közigazgatási intézkedések hosszú sora egészítette ki. Ezek között külön is ki kell emelnünk azt, hogy a magyarságot úgyszólván teljesen kiszorították az állami és egyéb közszolgálatból. 1926-ig 106.000 személy — legnagyobb részük közhivatalnok és családtagjaik — vándorolt ki Csonka-Magyarországra. Ezek között minden bizonnyal olyanok is voltak, akik minden kényszerítő szükség nélkül hagyták el helyüket, de összehasonlíthatatlanul nagyobb volt azoknak a száma, akiket a cseh önkény vetett ki többnyire nyugdíj nélkül az utcára. Hiszen a csehek tömegesen bocsátották el azokat a magyar tisztviselőket és közalkalmazottakat is, akik az általuk előírt időben letették a hűségfogadalmat, mégpedig vagy azon a címen, hogy véglegesítésüket nem kérték a — rendkívül rövid időre szabott és ezért gyakran nem is ismert — határidőn belül, vagy különböző más mondvacsinált ürügyek alatt, mint például állítólagos államellenesség címén. Néhány szórványos esettől eltekintve, amikor az illető nemzeti meggyőződésének árubabocsátásával érte el hivatalát és állását magyarellenes tevékenységre használta fel, a húsz év folyamán egyetlenegy magyar sem állt magasabb állami hivatal élén. A prágai minisztériumokban és a tartományi hivatalokban a magyar tisztviselő ritka volt, mint a fehér holló.