A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

A felvidéki magyar társadalom egységének kialakulása

21 demokratikus életforma jogosságában és jóságában. Pedig a hirdetett demokrácia közönye alatt a csehszlovák imperializmus húzódott meg. A felvidéki magyarság így kovácsolódott össze erős nemzeti egységgé harcokban és az ellenséges propaganda pergőtűze alatt. S hogy létrejöhetett, az a következetes nemzeti munkának köszönhető, amit a magyar politikusok, a magyar kultúra áldozatos munkásai s az ifjúság végeztek. Mikor a magyar pártok egyesülése megtörtént, már látszott a történelmi erő, amely a kisebbségi magyarság sorsát lendíteni fogja. Új, fiatal emberek kerültek az egyesült magyar párt élére s új eszméket hoztak, új munkamódszert. Jaross Andor és Eszterházy János jelentik az új magyar politikai módszert s népi politikai fölfogást, amelyben már minden magyar bátran és aggodalmak nélkül egyesül. Az 1925-ben elindított kulturális szervezkedés gyümölcse is beérik, a magyar kultúrán nevelt népi tömegek magyar öntudata erősödik s politikai erővé válik. Schubert Tódor, Révay István és Staud Gábor neveit kell megemlíteni, mint akik a felvidéki magyarság kulturális életét egységbe szervezték, a kulturális munkát tartalommal töltötték meg, a magyar ifjúságot a munkába bekapcsolták. A fiatal magyar értelmiség is, amely az első évtizedben még ideológiai harcokban próbálgatta erejét, a harmincas években mindjobban részt vesz a nemzetet szervező munkában. Szoros elvi barátságba kerül a magyar kultúrmunkát szervező „öregekkel", s később a magyar politikusokkal kerül ideológiai és harci síkon eevüvé. A történelmi idők, 1938 már teljes egységben találják a magyar Felvidéket. Együtt van a nép s vezetői, politikusok, kultúrmunkások, szellemi emberek egyaránt. Megrostált, tartalmas tiszta búza ez, amely a magyar földbe most belehullik. A konkoly kihullott a rostán. A felvidéki magyarság lelki fejlődésének útiát a társadalom hullámzásait kísérve vázoltuk fol s erősen hang-