A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

A népi állomány elleni támadások és a magyarság jövedelme

130 összehasonlítjuk az 1910., vagy akár az 1880. évi magyar népszámlálás, vagy pedig az 1773. évi Lexicon Universo­rum Regni Hungáriáé Locorum Populosorum adataival, akkor azt találjuk, hogy aránylag elenyésző azoknak a falvaknak a száma, amelyek magyar ethnikai jellegü­ket a szlovákkal cseréltek föl. A falvak népe aránylag erősebben tartotta meg ma­gyarságát, mint a városi lakosság. Mi volt az oka annak, hogy a csehszlovák népszámlálások a városokban az ide­gen elem nagyobbmérvű szaporodását mutatták, mint a falvakban? A csehszlovák népszámlálások már fentebb ismertetett módszerein kívül ennek okait körülbelül így lehet összefoglalni. A városok iparos és kereskedő réte­gének egy kevésbbé gerinces része a ránehezedő gazda­sági nyomás és adóprés miatt opportunusnak találta, hogy szlováknak, illetve csehszlováknak mondja magát, bár családjában magyarul beszélt. A magyar tisztviselők legnagyobb része csak úgy maradhatott meg állásában, ha elhallgatta magyarságát. Az elbocsátott magyar tiszt­viselők helyére tömegesen cseh és szlovák tisztviselők nyomultak, akiket azután cseh és szlovák iparosok és ke­reskedők is követtek. A szlovák-magyar vegyesházassá­gokból származottak is könnyen meginogtak és szlovák­nak vallották magukat. A „csehszlovák" tannyelvű is­kolákba voltak kénytelenek járatni gyermekeiket álta­lában a magyar nemzetiségű tisztviselők is, akiknek hi­vatali f elsőbbségük nem egy ezer esetben írásban hagyta ezt meg. Hogy azonban a maga magyar nemzetiségét opportu­nizmusból palástoló városi lakosság lelke mégis ma­gyar maradt, az kitűnik abból, hogy a parlamenti és az önkormányzati választásoknál, amikor a politikai hit­vallás szabadságát a választás titkossága biztosította, egyes városokban jóval többen szavaztak a magyar pártokra, illetőleg 1936 óta az egyesült magyar pártra,

Next

/
Oldalképek
Tartalom