A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Szociális viszonyok

LIT nyozott internátusi célokra. Prágában Szűnssy Béláné és Koppe Györgyné, Szegfjy Rózsa alapított otthont az ott tanuló magyar diáklányok számára. — Ugyancsak társadalmi úton szervezte meg a magyarság az egyetemi hallgatók menzaügyét. Az állampénzen emelt gyönyörű internátusokba csak úgy kerülhettek be magyarok, ha szlováknak vagy ruszinnak vallották magukat. A ruszinszkóiak prágai diákotthonában 25 magyar hely helyett csak 7-et adtak a magyaroknak. Mindezek után végső mérlegre téve a húszéves felvidéki cseh szociálpolitikát, le kell szögeznünk, hogy a földreform során magyar munkás néprétegeket tettek tönkre, a munkássággal nem tudták megkedveltetni szakszervezeti rendszerüket, az életszínvonalat nem engedte kizsákmányoló gazdasági politikájuk arra a szintre emelkedni, amiről demokratikus szólamaikban állandóan szavaltak. Trafikokat, koncessziókat és italmérési engedélyt a magukat magyaroknak valló nyomorgó hadirokkantak sem kaptak. A kiüldözések révén megfosztották a magyar népet a magyar vezetőktől és szervezőktől. 1899 magyar közalkalmazottnak több mint 15 évi szolgálat után egy fillér nyugdíjat sem adtak. Kitenyésztették a magyar szellemi proletariátust, mert a magyarságot nem engedték számarányának megfelelően az állásokba. 1937-ben ij.coo állással kevesebbel rendelkezett a magyarság, mint amennyi neki még a csehszlovák népszámlálás által kimutatott 4'7%-os aránya alapján is járt volna. Magyarország komoly szociálpolitikai elhatározásokkal öleli keblére azokat a tömegeket, akiknek nemcsak a magyar nemzeti fájdalom és megaláztatás szenvedéseit kellett elviselniök, hanem anyagilag is tönkretéve, egy tőlük teljesen idegen világszemlélet nyomasztó légkörében kellett vívódniok. Reméljük, hogy szomorú, hányatott és üldözött életük a testvéri szeretet körében