Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM A felvidéki szociális költészet A kisebbségi sorsba került ember alaptermészete a humánum, megkülönböztető jele a szociális érzék. Ez a motívum önmagában még nem tenné indokolttá a kifejezetten szociális költők külön csoportosítását. A megkülönböztetésnek lélektani magyarázata van. A naturálizmus határvonalán járó szociális költő nemcsak érzésben, hangulatban, vagy hagyományban éli a területi sorsot, de annak szociális öntudattal rendelkező figyelője, aki még nem lázít, csak felmér és mutatja a követendő utat. Ez a módszertani különbség választja el a forradalmi költőtől, akivel szemben mindenkor tudatosan megvallja nemzeti voltát. A szociális költők sorát Jarnó József nyitja meg, kívüle idetartoznak még Bólya Lajos, Erdőházi Hugó, Szenes Erzsi, Mihályi Ödön, B. Palotai Boris és Sáfáry László. Jarnó József magyarszocialista költő volt. Lélekelemző és kollektív ember, az osztálytalan dolgozó magyarság kifejezője. Szokatlan szimbolika és szigorú önbírálat jellemzi szociális, vallásos és szerelmi verseit, lírája minden ízében problémaköltészet. Szerelmi dalaiban régmúlt nagy boldogságokat idéz a jelen komor adottságai közé (Szomorú vers) s ez a lemondó fáradtság indítja a magyar sors névtelen hőseinek megéneklésére. (Csatázó Nagy György). Istent az üldözött ember tusakodó hitével keresi, védelmet kér tőle és megnyugvást keres benne (Gyónom az Istennek). Küldetésével nincs tisztában. Tudat alatt érzi, hogy sokan vannak, akik vigasztalást és mentséget keresnek benne, de menedéket keres a költő is, mert álmait megsemmisítették a napok, melyek másnak terített asztallal kínálkoztak (Panaszos írás, A megfeszített izmok siratása). Jarnó a korát előző ember, a magyar vátesz félreértettségével járta a kisebbségi életutat és ez a belső viaskodás lírájából is kihangzik. Két verskötetéből csak következtetnünk lehet a bontakozó költőre, aki lírájából csak szemelvényeket, szemléletéből csak vázlatokat adott, melyek kitöltetlenül maradtak korai halálával. Formaérzéke és esztétikai hite sokatigérően mutatkozik meg hátrahagyott verseiben. Félbeszakadt éneke az új magyar jövőt hirdető szociálistáé, akit a kisebbségi sors való képe csak pillanatokra tudott megihletni. 1904-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányai után Kassára került, ahol széleskörű kulturális munkát fejtett ki. Kereskedelmi úton halt meg Beyruthban, váltólázban 1934-ben. Művei: Prometheusz (Líra, Kassa 1924), Önarckép (Líra, Kassa 1927), Szakadó kötelek (Kassa évsz. nélk.), Börtön (Regény, Budapest 1928). Gyár (regény, Budapest 1930), Magyar miniatűrök (elb. Kassa 1931). 369