Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM Alapy Gyula (Komárom), B. Palotai Boris (Kassa), Darkó István (Kassa), Darvas János (Prága), Egri Viktor (Nagyszombat), Farkas István (Ipolyság), Fábry Zoltán (Stósz), Forbáth Imre (Prága), Fülöp Árpád (Ungvár), Győry Dezső (Prága), Herczeg Gábor (Pozsony), Jarnó József (Pozsony), Juhász Árpád (Kassa), Kelembéri Sándor (Kassa), Keller Imre (Kassa), Mécs László (Királyhelmec), N. Jaczlcó Olga (Tarna), Páll Miklós (Pozsony), Rácz Pál (Ungvár), Sándor Imre (Prága), Sárosi Árpád (Kassa), Schalkház Sára (Kassa), Sebesi Ernő (Eperjes), Simon Menyhért (Munkács), Szenes Erzsi (Prága), Szeredai-Gruber Károly (Pozsony), Sziklay Ferenc (Kassa), Szombathy Viktor (Rimaszombat), Tamás Lajos (Pozsony), Tamás Mihály (Beregszász), Ticliy Kálmán (Rozsnyó), Vécsey Zoltán (Prága), Vozári Dezső (Prága), Wimberger Anna (Pozsony). Ez a névsor tárgyilagos tükre a korszak általános irodalmi képének, a nevek mellett feltüntetett városok az írók akkori tartózkodási helyét jelenti. Ebből a felsorolásból is megállapítható, hogy az irodalmi egység terve már az írók lakhelyeinek elszórtsága miatt sem valósítható meg, az egységes irodalmi élet csakis az egészséges decentralizáltság jegyében születhetik meg; minden más hosszabb vagy rövidebb ideig tartó kísérlet marad. A könyvkiadás útján a következő pozitív lépés az említett Könyvbarátok Társaságának megszervezése volt, amely 1926 tavaszán fúzióba lépett a Voggenreiter Veiiaggal. Adatokkal igazolható, hogy a korszak irodalmi sikerei határozottak voltak, a belföldi könyvkiadást életszükségletnek tartotta a kisebbségi társadalom; alig két hónap alatt másfélezer könyvbarát jelentkezett a Kazinczy Társaság felhívására. A Kazinczy Társaság 1928 januárjában alapítja meg a Kazinczy Kiadóvállalatot, melynek működése a felvidéki magyar irodalom következő korszakában zajlik le. A rendszeres könyvkiadás első négy évében (1925—29) huszonnégy könyv jelent meg és a kiadások 72.000 csehszlovák koronát juttattak az íróknak. A könyvkiadás kérdéséhez tartozik az irodalmi folyóirat ügye. Ilyen a Felvidéken a Tavasz megszűnte után nem volt, mert az időközben jelentkező tiszavirág kísérletek: Szép (1921), Este (1926) stb. nem nevezhetők irodalmi folyóiratnak. A korszak vége felé az írók egyrésze, a Kazinczy Társaság irodalmi szakosztályának tagjai, elhatározták a kisebbségi magyar irodalmat egységesítő irodalmi folyóirat létrehívását. Érdekcsoportot alakítva 1928 őszén elindítják Prágában a Képes hét című lieli folyóiratot, melynek az első évben több mint 4000 előfizetője jelentkezett. Sajnos a lap nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Magazin színvonalú társadalmi revüt nyújtott olyan időben, amikor az öntudatra ébredt kisebbségi magyarság egésze számára kellett volna szépirodalmi és tudományos szemlét adnia. A hiányt csak a kritikai korszak idején (1929—33) töltik be — szépirodalmi 305