Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve

nyok hosszú évszázadok után megkezdték a monarchiától független életüket. A felvidéki magyarság kisebbségi élete azonban csak néhány hónappal később kezdődött el. A cseh légionáriusok csak akkor merészkedtek Szent István birodalmának földjére, amikor a magyar államiság a forradalom következtében elgyengülni látszott és kockázat nélkül vállalkozhattak arra, amire a győztes nagyhatalmaktól biztatást kaptak: a Felvidék és a Kárpátalja annektálására. Csak 1918 december 30-ikán vonultak a cseh légionista csapatok Kassára, 1919 január 1-én Pozsonyba, január 12-én Ungvárra. Gömör- és Nógrád csak február végén került cseh kézre. Az újonnan szerzett területek határai azonban még bizonytalanok voltak, mert a cseh politika akkori vezetői nem elégedtek meg a néprajzi határokkal és stratégiai, s gazdaságpolitikai szempontokra való hivatkozással mélyen belenyúlni kívántak a magyar etnikumba. Az ideiglenesen megvont demarkációs vonalak a békeszerződések végleges döntéséig háromszor is változtak, nem is szólva arról, hogy időközben, amikor a Vyx-jegyzék ezt a demarkációs vonalat még mélyebben délre akarta megvonni és a Károlyi-kormány lemondván emiatt, megalakult a magyar tanácsköztársaság — a vörös csapatok a Felvidék több fontos gócpontját visszaszerezték. A vörös hadseregben több különítmény is alakult — mint amilyen a Pálmay-csoport is volt —, amelyek hazafias meggondolásoktól indíttatva a cseh megszállóktól akarták megtisztítani a Felvidéket. Ezeknek a csapatoknak a szervezetlen, katonai szempontból átütő erővel nem bíró cseh légionista csapatokat sikerült is visszaszorítaniok. Május 30-ikán ismét magyar kézre került Losonc, június 2-ikán Érsekújvár, június 6-ikán Kassa, június 12-ikén a Csallóköz csaknem teljes egészében. Közben azonban 1919 május 8-ikán Versailles-ben megvonták a csehszlovák köztársaság végleges határait és a békekonferencia erélyes követeléseire a vörös csapatok július 3-ikán önként megkezdték a visszavonulást és július 24-ikén a Felvidék Csehszlovákiának ítélt részein megkezdődött a cseh uralom és a felvidéki magyarság elkezdte szomorú kisebbségi életét. Mintegy tízezer négyzetkilométernyi területet hasítottak le a szentistváni birodalomból. A felvidéki magyarság ezekben a viharos hónapokban nem hitt abban, hogy tényleg elszakítják a magyar államiságtól és a hódítóként jelentkező cseh légionistákkal szemben a passzív rezisztencia álláspontjára helyezkedett, sőt nem egyszer nyiltan is megtagadta az új uraknak az engedelmességet. Ilyen jellegű ellenállás volt a magyar vasutasok és postások sztrájkja, ami a szervezési nehézségekkel küzdő cseheknek akkor igen komoly gondot okozott. Ezért a sztrájkért a magyar postások és vasutasok néhány hónappal később súlyosan fizettek: a cseh kormány sztrájkjukat az engedelmesség megtagadásának minősítve, százával bocsátotta el őket állásukból. A cseh kormányzat 1919 júliusának végétől kezdte meg a Felvidék tel92