Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Dr. Pfieffer Miklós: A felvidéki magyar ifjúság és a magyar nemzeti gondolat a húszesztendős csehszklovákiai kisebbségi helyzet idején

PFEIFFER MIKLÓS «elfogadást». Tehát ez esetben is vártam. Vártam, míg a többi ható tényező, a körülmények és a fejlődés révén változás áll be. Be is következett. Körülbelül 1936 nyarán lehetett, mikor egy felvidéki magyar diákkongresszuson az egyik felszólaló ifjú kimondotta, hogy nagy szükségét érzi a magyar történelem tüzetes ismeretének. Enélkül nemzeti kultúrmunka lehetetlen! E felszólalást általános helyeslés, taps követte. Engem is, másokat is felkértek, tartsunk nekik egyetemi városok magyar diák-köreiben rendszeres előadásokat a magyar történelemről. (Ezek kapcsán aztán érdekes adatokat gyűjthettem arra nézve is, hol és mekkora mértékben volt tájékozatlanság magyar történelmi ismeretekben.) Kezdték olvasni Asztalos—Pethő és mások új történelmi műveit. Végül sikerült elérni, hogy Hóman—Szekfü nagy magyar történeti munkáját is beengedje a csehszlovák cenzura. Komolyabb ifjaink legkedvesebb olvasmányává vált. Sokszor torzultan látták a trianoni magyarok a csehszlovákiai magyar ifjúság iskolai, főleg középiskolai nevelését. Úgy képzelték, hogy az szinte csak rendszeres melegágya volt a nemzeti, világnézeti és erkölcsi megmételyezésnek. Húszesztendős felvidéki pedagógus tapasztalat alapján én a helyzetet a következőkép látom: Elnemzetlenítő és valláserkölcsileg mételyező törekvések a csehszlovák iskolában akadtak. Főleg az első években, midőn a marxi materializmus és a századvégi francia vallásellenes szellem a közoktatásban uralkodott. Az évek folyamán azonban csehszlovák politikai körökben egyrészt erősbödtek a vallás-erkölcsi alapon álló tényezők, másrészt Prága belátta, hogy államokossági és világpolitikai szempontból is felesleges «fényűzés» és oktalanság a Vatikánnal és más fontos vallási és egyházi tényezőkkel hadilábon állni, így a csehszlovákiai iskola vallásellenes és így rendszeresen erkölcsrontó jellegéből idővel sokat veszített. Régi és új magyar nemzetiségű és legtöbbször magyar nemzeti öntudattal bíró tanárok is találtak módot komoly nemzetépítő munkára a csehszlovák iskolában is. A tankönyvek magyarellenes hangját pedig idővel tompította a magyar ellenzéki pártoknak hatása, melyhez a pártok kultúrreferátusának és más kisebbségi magyar kultúrtényezőknek részletes előmunkálata szolgáltatta az adatbeli alátámasztást. Másrészt józanabb csehszlovák tényezőkben is idővel hellyel-közzel felülkerekedett e tekintetben is a belátás. Igaz, később is akadtak a csehszlovákiai magyar tannyelvű középiskolákban is tanerők, akik magyarellenes, vagy valláserkölcsi szempontból romboló hatásra törekedtek. Ennek azonban általában sokkal csekélyebb volt a hatása, mint félni lehetett. Egyrészt nem ritkán túlságosan otrombán fogtak hozzá e tervük végrehajtásához. (Keresztény 84