Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Szitnyai Zoltán: Kárpátoktól az Adriáig (vers)

KÁRPÁTOKTÓL AZ ADRIÁIG — Igenis — hajolt meg Oktavecz. — Mit tud elmondani védelmére? — Nagyságos bíró úr. Az egész a pagatultimó miatt történt. Én bevallók, nekem akkor kissé elhamarkodott dolog volt aztat bemondanom. De ha már én bemondok, neki nem kell megtetézni, hogy bemondja a négy kiral is. Ezen fordul meg az egész, ő akarta mindenképpen megcsinálni a négy kiral, én meg az ultimo. Ez drágább. S mikor én hívok kőrász, Tekla pedig bevágja a tizenkilences, Adamecz fölültrafálja huszonegyessel és lett polgármester. Én tudok, hogy ő aztat hitte, hogy a skicó nálam van . . . A bíró türelmetlenül közbeszólt: — Arról beszéljen, hogy használta-e az idézett kifejezéseket? Oktavecz kitárta mind a két karját. — Már hogy használtam volna? Illetve négy kiralra mondtam, hogy fityülok. Nagyon természetes, amikor a pagatultimó . . . — Hát azt mondta-e — intette le a bíró —, hogy fütyül a magyar államra és a magyarokra, továbbá Adameczra azt, hogy hatósági spión? — Nagyságos bíró úr, én valami ilyesmit mondtam, de nem úgy, mintha a magyar államot, vagy a magyarokat, akár úgy is, akár tisztelt baratom Adamecz biztos úr személyében sérteni óhajtottam volna. Hiszen magam is magyar vágyom. Azt a helyzet hozta. — Szóval felhevült állapotával menti magát? — No, hogyne, nagyságos uram. S miután a bíró jegyzőkönyvbe diktálta Oktavecz vallomását, hivatta az első tanut, Adamecz Nepomuk Jánost. — No, mit tud előadni az esetről? — hívta fel a tanut a tényállás rövid ismertetése után. Adamecz szónoki hanghordozással jelentette: — A tényálladék lefektetése szerint történt az eset. Én már régen figyelek ezt az Oktavecz. Már máskor is láttam, hogy szeret a magyar állameszmén csúfolódni. — Hogy érti ezt? — Tetszik tudni, ha nem jön össze a tarokk, hát kettesben alsózunk. Ezzel az Oktavecczel. Újabban veszek észre, ha tököt hív, mondja: Thököly bunkó Péteri A makknál, hogy Mack Mahon, a nagynevű generális. — Ugyan, ez csak olyan szólás-mondás kártyázás közben. — No igen, magam is mondok. Például pirosnál, ha jól megy lap, szívesen mondok így: rózsaszínű Elek, rózsaszínű Elek. De az nincs vonatkozásban nemzeti ügy, mint Thököly bunkó Péter és Mack Machon kegyelmes úr, a nagynevű generális. — Hát ez igazán nem tartozik a dologhoz. Aztán következett Tekla. < 69