Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Szitnyai Zoltán: Kárpátoktól az Adriáig (vers)

KÁRPÁTOKTÓL AZ ADRIÁIG oktatására veti, most valóban olyat mondott váratlanul, amit senki se hitt volna el róla. — lis te, hatósági spión. Adamecz elkékülve pattant föl és hivatali pózba vágta magát. — Figyelmeztetek a magyar alam neviben .. . De már Oktavecz is benne volt a kerékvágásban. — Fityülök a magyar alamra és az ilyen magyarokra mind •— csattant ki belőle s kezének széles mozdulatával végigkanyarított a jelenlevők feje fölött. — No de Lojzkó, Lojzkó — csillapította az orvos. — Nem hagyok magammal packákat — kiáltotta s az ágyról felkapva kalapját és botját, kirohant a lakásból. Az ajtó durranva becsapódott. Adamecz Nepomuk János, Tekla és Vudicska, az orvos, elhűlve néztek össze. Mi volt ez? Pár pillanatig csönd következett, amit Adamecz János tört meg. — Már régen figyelek eztet. Nyilvanvaló pánszláv agitator. Ravasz tót. De most végire jarok neki — lázadozott Adamecz s a másik kettő némán bólogatott rá. Es néhány hét múlva, zsebében a selmeci királyi járásbíróság idézővégzésével, Oktavecz Alajos néptanító a hodrusi völgyön át a város felé ballagott. Fejét búsan a föld felé lógatta és nem vette észre, amint elhajtatott mellette az orvos fogata a három úrral, akik szintén a tárgyalásra mentek. Tanúnak. Tüntetően felkacagtak, amikor mellette robogott el a kocsi. Amióta ez az eset történt, Oktavecz Alajos nem is mert mutatkozni a faluban. Adamecz még aznap jelentést tett az iskolaszéknél, ahol aztán megindították a fegyelmit s Oktavecz Alajost további rendelkezésig eltiltották a tanítástól is. Az egész falu fel volt háborodva. — Tudtunk, tudtunk, hogy itt is bujkálja egy pánszláv. agitátor. Hanem, hogy ez az alattomos Oktavecz?! Ki hitte volna? Alapjában véve pedig büszkék voltak. Most már nekik is van egy pánszlávjuk. Ezzel fontosságot nyert a falu, belekerült a nagy politikába, az államélet sodrába. Névtelen kis helységük esemény színtere lett. Isten tudja, még a pesti lapok is foglalkozhatnak a dologgal? Aminő ügyes ember ez az Adamecz városi biztos, még szörnyű titkokat hozhat napfényre. Az emberek összedugták a fejüket és csoportokba verődve, suttogva tárgyalták az ügy várható fejleményeit. És mindenki gyanús volt, aki élt. Adamecz úr eleinte dúlt-fúlt mérgében, de amint az eset folytán egyre nőtt hatósági tekintélye, pocakját kifeszítve, Önelégült mosollyal lejtett végig a kis falu utcáin. Fontoskodó arccal, nádvesszővel csapkodta csizmája szárát, a homlokát fenyegető ráncokba szedte s úgy magyarázta mindenfelé: 67