Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])
Szitnyai Zoltán: Kárpátoktól az Adriáig (vers)
KÁRPÁTOKTÓL AZ ADRIÁIG ".jMPWÍ BÍI M' SZITNYAI ZOLTÁN Kárpátoktól az Adriáig Elszármazott felvidéki író. Sűrűn foglalkozik írásaiban a felvidéki emberrel, akit Mikszáth szívderüjével ábrázol. (Hodinai Hodinák, Szeptemberi majális.) S enki se hitte volna Oktaveczről. Szűkszavú, szerény ember volt és sárga bajúsza alatt sohase fogyott ki az alázatos mosoly. Még egyébként is az iskolában a magyar történet oktatására vetette a fősúlyt s a záróvizsgálaton minden évben elismételte, hogy «Kárpátoktól az Adriáig» s hogy «e földön élned és meghalnod kell». Ilyenkor a terem falait nemzetiszínű zászlók borították, maga Oktavecz Lajos pedig, rövid kis zsakettben, ünnepiesen mozgott a virággal körülfont tanítói asztal mögött. Nem is volt vele soha semmi baj s a záróvizsgálat után maga az esperes úr, már évek óta minden alkalommal, úgy az egyházi főhatóság, valamint az iskolaszék képviselete nevében meleg elismerését fejezte ki a látottakon, nemzeti és valláserkölcsi szempontból egyaránt, valamint a szükséges tudnivalók helyes megismertetését illetően. Érthető, hogy ily díszes záróakkord után kigyulladt örömmel és teli tüdővel fújta a Szózatot s kifényesedett homlokán semmi sem árulta el, hogy valami hiánya volna a teljes boldogsághoz. Annál hihetetlenebb, ami a háború harmadik esztendejének őszén történt Adamecz Nepomuk János városi biztos házában. Vudicska kerületi orvos és Tekla bányatiszt jelenlétében. Oktavecz a házigazdával szemben ült s miután annak részéről bemondatott, hogy segít a nagyerejű húszas, mégegyszer végigsodorta kilenc kártyalapját s ez invitben kellemesen találva, mind a kilencet egy pakliba csapta, maga elé tette az asztalra, pontosan a pénzestál mellé s az ünnepies csöndben vészt jósló fönséggel zengte be: — Még pedig ... a pagatultimóval. — Ës a négy kirallal, — zúgott vissza Nepomuk János. — A négy kiralt pedig megkontrázok, — mondta nekivörösödve Tekla, akit nyílván felháborított az emberi telhetetlenségnek ez a határtalan foka.
