Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Jócsik Lajos: A felvidéki magyarság gazdasági élete a kisebbségi sorsban

A FELVIDÉK GAZDASÁGI ÉLETE mélyebbre nyomta le a termelés színvonalát és i okoz La az amúgy is egyre súlyosbodó bajokat. A termelés még jobban visszaesett, a munkanélküliség még nagyobb leli, a nyomorúság és nélkülözés tengere kicsapott eddigi medréből. Előttem fekszik a szlovákiai gyáriparosok 1932-re vonatkozó jelenlése. Még most is döbbent, amint a válságos esztendőkre vonatkozó jelentést olvasom: «A szlovákiai ipar visszaesése 1932-ben és 1933 elején olyan méreteket öltött, hogy szinte örülhetnénk, ha ebben a visszaesésben az egyéni és közösségi teherbíróképesség elméleti vizsgájáról lenne szó. A viszonyok bonyolóclása és a széles körök és egész vidékek nyomorúsága oly hatalmas züllést hozott létre, hogy az már a teljes reménytelenséggel határos. Az állami igazgatás csak részben számolt e helyzet következményeivel. Még mindig vannak hivatalok és hivatalos szervek, amelyek nem értik meg, hogy minden elmulasztott intézkedés fokozza ezrek nyomorúságát vagy éppen nyomorúságot teremi». A harmincas években a belül ható bomlasztó erők mellé a világválság külső bomlasztó hatásai is hozzájárultak s ebben a helyzetben valóban csak kétségbeesni lehetett. A cseh ipar a háborúutáni években még felkészülhetett a válságos esztendőkre, melyeket éppen ezért jobban átvészelhetett. Hogy néhány adattal is megvilágítsuk a visszaesést a szomorú esztendőkben: a vasérctermelés 1932-ben egyharmada volt csak az 1930-ban termelt mennyiségnek. 1930-ban bányásztak még 979.042 tonnát, 1931-ben még 7 í 7.907 tonnát, de 1932-ben már csak 357.765 tonnát. Nyersvasat termeltek 1930-ban 29.451 tonnát, 1931-ben 14.470 tonnát, 1932-ben már semmit. Mangánércet termeltek 1930-ban 68.371 tonnát, 1932-ben már csak 17.707 tonnát. Földgázt 1930-ban még 1,831.716 köbmétert, 1932-ben már csak 135.651 köbmétert. A bányászatban a foglalkoztatott munkások száma 1930. évvel szemben 1932-ben 20 százalékkal csökkent. Az üzemek mindenütt csökkentett munkaidővel dolgoznak, ha nem akarják teljesen megszüntetni a termelést. A Felvidék ebben az időben csaknem teljesen gyárak temetője és éhező munkanélküliek bús tartománya. A kormányzat kevés megértést mutat a felvidéki ipar helyzete iránt. A felelős tényezők nem hajlandók elfogadni, hogy a Felvidéken különleges regionális viszonyokat is figyelembe kell venni a bajok orvoslásánál. A szlovákiai gyáriparosok harca épp oly meddő ezekben a szomorú esztendőkben is, mint azelőtt. Még a válság mélypontján sem ludják elérni, hogy megfelelő mértékben részesedjenek állami rendelésekben, hogy így némileg is könnyebben vészeljék át az esztendőket. Forgatom a szlovákiai gyáriparosok jelentését 1932-ből és meglep, hogy a rengeteg adat és közlés ellenére sem állítható össze a válság éveinek pontos statisztikai képe. A terjedelmes jegyzőkönyv egyéni panaszokkal van tele. A gyárakról egyenként emlékezik meg. Az üzemek vagy teljesen állnak, 55