Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])
Lustrum
LUSTRUM Az első adatgyűjtés után érkezett adatok Balogh Béla textilkereskedő. Szüil. 1889 Beregszászon. A világháborúban az orosz és olasz fronton küzd. Megsebesül és orosz fogságba kerül. Több hadikitüntetés tulajdonosa. Résztvesz a munkácsi ellenforradalomban, majd menekülni kényszerül. Közismert magyarsága miatt a csehek Ugocsa megyében élő családtagjait házkutatásokkal, adósanyargatással, zaklatásokkal ínyagilag tönkretették. Dr. Balogh Mihály igazgató-főorvos. Szül. Felsőperecsenyen. Középiskoláit Máramarosszigeten végezte. 1914—18-ig katonai szolgálatot teljesített az orosz fronton. Több kitüntetés tulajdonosa. A felvidéki szövetség tagjaként rendkívül éltékes tevékenységet fejtett ki a kisebbségi sorsban élő magyarság érdekében. Bihary Ferenc tanügyi főtanácsos. Született Szentlőrincen. Tanulmányait bevégezvén, Munkácson lett tanár. 1918ban, az összeomlás idején a ker. szoc. pártnak volt titkára és képviselőjelöltje. A kommunizmus idején a munkácsi nemzeti ellenállás egyik mozgatója volt; a vörösgárdisták lefoglák és Budapestre hurcolták, ahol bebörtönözték. Szabadulása után Munkácson már a cseheket találta. Megsokszorozott erővel állította tudását elnyomott fajtestvérei szolgálatába. Átvette a helyi lap szerkesztését is. Az egyik cikkéért letartóztatták és Kassán 1 hónapig volt vizsgálaü fogságban, közvetlenül szabadulása után Holis Pállal együtt kémkedés és a cseh fegyveres erő elleni merénylet gyanújával az ungvári haditörvényszék elé került, ahonnan csak 6 hónapi fogvatartás után került szabadlábra. Már letartóztatása elölt tárgyalásokat folytatott Gergely Alberttel és Vozáry Aladárral egy létesítendő Magyar Párt érdekében. A hatalom bitorlói végül is megúnták és félték lelkes, ha jlíthatatlan magyar munkásságát és 1920-ban családjával együtt kiutasították. Kiutasítása után a nagykállói állami gimnázium igazgatója lett. Amilyen sokat veszített kiutasításával a Felvidék rab magyarsága, éppen olyan sokat nyert a vörös rabságban élő és szociálisabb életet sóvárgó magyar munkásság. Mint kitűnő pedagógus a magyar gyermekeket nevelte, mint közíró, a «DélSzabolcs» szerkesztője a felnőtt magyarokat tanította magyarabb életre. Megalapította a «Turáni Kör»-t. Ez gyűjtőhelye lett az intranzigens magyarságnak, megalapította a Ker. Takarékpénztárat az ottani magyarság anyagi alátámasztására. Fáradhatatlan munkásságából rész jutott a nincstelen földmunkásságnak is, akiknek a földreformtárgyalásnál bátorszavú képviselőjük volt. Később elnöke lelt a mezőgazdasági munkások bérmegállapító bizottságának. Idővel Budapestre helyezték. I t a «MOVE»-ban alakult munkásszervezetnek lett az elnöke. Élete főcélja volt a keresztény magyar munkásság megszervezése és visszahódítása a nemzeti alapra. Négy évig tartó kemény munkával sikerült is ez, az azóta országos hírű és a munkásságnak tekintélyes részét magában foglaló EMSZÓ nevű katolikus munkásszerveze'ben. Egyénisége kiapadhatatlan munkaforrás. Idejének jórészét lekötötte igazgatói állása és a magyar munkásság megszervezése, mégis jutott ideje ahhoz is, hogy tanulmányokat írjon tudományos folyóiratokba, cikkeiket küldjön lapoknak, értekezéseket a szépirodalmi lapoknak. 1938-ban ment nyugdíjba s most még többet dolgozik. Sok ilyen magyart a magyarságnak. 549