Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Lustrum

LUSTRUM Az első adatgyűjtés után érkezett adatok Balogh Béla textilkereskedő. Szüil. 1889 Beregszászon. A világháborúban az orosz és olasz fronton küzd. Meg­sebesül és orosz fogságba kerül. Több hadikitüntetés tulajdonosa. Résztvesz a munkácsi ellenforradalomban, majd me­nekülni kényszerül. Közismert magyar­sága miatt a csehek Ugocsa megyében élő családtagjait házkutatásokkal, adó­sanyargatással, zaklatásokkal ínyagilag tönkretették. Dr. Balogh Mihály igazgató-főorvos. Szül. Felsőperecsenyen. Középiskoláit Máramarosszigeten végezte. 1914—18-ig katonai szolgálatot teljesített az orosz fronton. Több kitüntetés tulajdonosa. A felvidéki szövetség tagjaként rendkívül éltékes tevékenységet fejtett ki a ki­sebbségi sorsban élő magyarság érde­kében. Bihary Ferenc tanügyi főtanácsos. Szü­letett Szentlőrincen. Tanulmányait be­végezvén, Munkácson lett tanár. 1918­ban, az összeomlás idején a ker. szoc. pártnak volt titkára és képviselőjelöltje. A kommunizmus idején a munkácsi nemzeti ellenállás egyik mozgatója volt; a vörösgárdisták lefoglák és Budapestre hurcolták, ahol bebörtönözték. Szaba­dulása után Munkácson már a cseheket találta. Megsokszorozott erővel állította tudását elnyomott fajtestvérei szolgála­tába. Átvette a helyi lap szerkesztését is. Az egyik cikkéért letartóztatták és Kassán 1 hónapig volt vizsgálaü fog­ságban, közvetlenül szabadulása után Holis Pállal együtt kémkedés és a cseh fegyveres erő elleni merénylet gyanújá­val az ungvári haditörvényszék elé ke­rült, ahonnan csak 6 hónapi fogvatar­tás után került szabadlábra. Már letar­tóztatása elölt tárgyalásokat folytatott Gergely Alberttel és Vozáry Aladárral egy létesítendő Magyar Párt érdekében. A hatalom bitorlói végül is megúnták és félték lelkes, ha jlíthatatlan magyar munkásságát és 1920-ban családjával együtt kiutasították. Kiutasítása után a nagykállói állami gimnázium igaz­gatója lett. Amilyen sokat veszített kiutasításával a Felvidék rab ma­gyarsága, éppen olyan sokat nyert a vörös rabságban élő és szociáli­sabb életet sóvárgó magyar munkásság. Mint kitűnő pedagógus a magyar gyer­mekeket nevelte, mint közíró, a «Dél­Szabolcs» szerkesztője a felnőtt magya­rokat tanította magyarabb életre. Meg­alapította a «Turáni Kör»-t. Ez gyűjtő­helye lett az intranzigens magyarság­nak, megalapította a Ker. Takarék­pénztárat az ottani magyarság anyagi alátámasztására. Fáradhatatlan mun­kásságából rész jutott a nincstelen föld­munkásságnak is, akiknek a föld­reformtárgyalásnál bátorszavú képvise­lőjük volt. Később elnöke lelt a mezőgaz­dasági munkások bérmegállapító bizott­ságának. Idővel Budapestre helyezték. I t a «MOVE»-ban alakult munkásszer­vezetnek lett az elnöke. Élete főcélja volt a keresztény magyar munkásság megszervezése és visszahódítása a nem­zeti alapra. Négy évig tartó kemény munkával sikerült is ez, az azóta orszá­gos hírű és a munkásságnak tekintélyes részét magában foglaló EMSZÓ nevű katolikus munkásszerveze'ben. Egyéni­sége kiapadhatatlan munkaforrás. Ide­jének jórészét lekötötte igazgatói állása és a magyar munkásság megszervezése, mégis jutott ideje ahhoz is, hogy tanul­mányokat írjon tudományos folyóira­tokba, cikkeiket küldjön lapoknak, érte­kezéseket a szépirodalmi lapoknak. 1938-ban ment nyugdíjba s most még többet dolgozik. Sok ilyen magyart a magyarságnak. 549

Next

/
Oldalképek
Tartalom