Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Lustrum

LUSTRUM mentumok, amelyek a legtisztább és legélesebb megvilágításba helyezik a „dicsőséges" cseh demokráciát. A fel­sorolt bajok legyűrésére a megyei orga­nizáció Horváth Árpád alispánnal az élén a visszacsatolás óta, a rendelkezé­sére álló szerény keretek között óriási erőfeszítést folytat. A közigazgatás át­szervezése után első munka volt a hon­védelmi célok megvalósítása. A testneve­lési körzetek megszervezése, a levente­egyesületek megalakítása, a hadkötele­sek összeírása és besorozása befejező­dött. Ezzel egyidejűleg a kormány által rendelkezésre bocsátott 95.000 pengő keretein belül megindult ut- és hídépí­tési és folyamszabályozási munkálatok nagyban hozzájárulták a szociális hely­zet javulásához. A feladatok legnehe­zebbike azonban a cseh lélekrombolás iskolánkívüli népoktatás útján való el­tüntetése. Ezen a téren is minden tőle telhetőt elkövet az alispán. Megalakí­totta az iskolánkívüli népművelési bi­zottságot és falusi könyvtárak, köz­rádiók, grammofono'k, vetítőgépek be­állításával igyekszik megteremteni a magyar kultúra terjesztésének segéd­eszközeit. Hleba István lakatos és vízvezeték­szerelő, Huszt. 1925-ben alapította üze­mét. Ezt megelőzően az erdőkincstárnál, Bustyuházán volt alkalmazásban, ahon­nan erős magyar érzései miatt elbocsá­tották és üldözték. A M. N. P.-nak meg­alakulásától tagja. Különösen súlyosan nehezedett rá az ukrán pünkösdi király­ság, amelynek leszerelésében aktív részt vett. Ebben az időben le is tartóz­tatták. Üldöztetése miatt egy 12 éves kisfiát elveszítette. A súlyos csapásban vigasza, hogy a kis mártír most mái­magyar földben nyugszik. Homa Sándor járásbírósági telek­könyvvezető, Rahó. Szül. 1890. Nyolc hónapig harcolt a fronton a világhábo­rúban és ekkor megsebesülvén, 25%-os keresetképtelenséggel szerelt le a há­ború végén. A cseh megszállás alatt nyiltan kitartott magyarsága mellett és a többi magyart is erre buzdította. Mint tisztviselő, a járásbíróság magyar zász­laját elrejtette és a dicső magyar had­sereg bevonulásakor azt ismét kitűzette. A csehek távozásakor az államvagyont és a hivatalos iratokat épségben tar­totta, azok megrongálását társaival együtt megakadályozta. Horváth Erzsébet beregszászi mozgókép­színház-tulajdonos, a magyar áldozatos női hősiesség ragyogó eszményképe, ha­lált megvető bátorsággal szállt szembe a magyarirtó uralommal. Munkássága eredményeképpen 1937-ben letartóztat­ták, Kassán sötét pincebörtönökben ke­gyetlenül megkínozták, majd 15 évi fegyházzal sújtották a cseh hóhérok. Szenvedései pokolkapuját 18 és fél hó­nap múlva nyitotta ki a bevonuló hon­védség. A katonai parancsnokság érde­mei elismeréséül a moziengedély meg­adását megengedte. Pálóczi Horváth Gábor, az ármentesítő társulat főmérnöke. Szül. 1886-ban Beregszászon. A cseh megszállás alatt kemény magyar állásfoglalása miatt hivatalából kitették. A magyarság moz­galmainak részese és állandó támoga­tója volt. Nemcsak neki, de családtag­jainak is jutott a szenvedésből, öccsét, mikor látogatására érkezett, letartóztat­ták. Dr. Horváth István, gimn. tanár, Ipoly­ság. A ker. soc. párt szervezését 1919 januárig az ipolysági járás 17 községé­ben befejezte. Sikerrel járó küldöttsé­get vezet Pozsonyba a gimnázium érde­kében; eléri, hogy az intézet alsó négy osztályát államivá minősítik át, a felső négy osztályt pedig, mint magán-tanfo­lyamot elismerik. Rövid újpesti tartóz­kodás után visszamegy Ipolyságra, ne­hogy az iskola magyar tanár hiányá­489

Next

/
Oldalképek
Tartalom