Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Lustrum

LUSTRUM 1888-ban Budapesten. Az ősi földutáni vágy, a családi otthon szeretete, alkalomról-alkalomra hazahívta, jóllehet ezek az utazások tengernyi kellemetlenséggel és zaklatással jártak. Boros Pál jolsvai kőművesmester, az Egyesült Magyar Párt végrehajtóbizottságának tagja, élete kockáztatásával többször átszökött a határon, hogy a magyar hírszerzőosztálynak átadja értékes adatait. A jolsvai magyar kultúregylet megalakulása ikörül szerzett érdemeket s nemzeti magatartása miatt állandó összeütközései voltak a cseh hatóságokkal. Boros Sándor ny. altábornagy ősrégi ungmegyei családból született 1883-ban. A Ludovika Akadémia elvégzése után a 11. ho n v é d gy al oge z r ednél .kezdi meg katonai pályafutását. Főhadnagy korában elvégzi a hadiiskolát, 1913-ban századossá lép elő. Harminckéthónapi frontszolgálat után 1918-bam őrnagy, 1920ban alezredes, 1921-ben ezredes, 1927ben tábornak, 1934-ben altábornagy. 1935-iben nyugalomba vonul. Számos kitüntetés tulajdonosa. Bóta János kisgazda, községi bíró, Falúszlatina. 1897-ben szül. 1915-től a cs. és kir. 85. gyalogezredben az olasz fronton küzdött, majd fogságba esett. A cseh megszállás alatt a magyar nemzeti eszmének (katonája. 1934-től a községnek bírója, mint ilyen nem állhatott ki nyíltan a magyar revíziós gondolat mellett, de annál többet tett a hozzáforduló magyarságért, a magyar kultúráért. Böhm János ig. főmérnök, tartalékosfőhadnagy, Érsekújvár. 1914—1918-ig az orosz, román, szerb és olasz fronton teljesített katonai szolgálatot. Számos hadikitüntetés tulajdonosa. A cseh államhűségi eskütételt megtagadta. Ezért vezetői állásától megfosztották. Különböző címeken pénzbüntetéssel sújtották, megbízhatatlannak minősítették. A magyar párt érdekében rendkívül értékes szolgálatokat teljesített. Both István 3 éves frontszolgálat után az egyetemi zászlóaljnál szolgál és gyógyszerészdiplomát szerezve hazatér Nagybereznára. A magyar kultúra támogatója és igaz barátja, a magyarság küzdelmeinek áldozatkész segítője volt. Bödök Sándor földműves, Csicsó. Szül. 1887. A világháborúban I. o. számvevőaltiszt, a koronás ezüst- és vasérdemkereszt, a bronz vitézségi érem, Károly cs. kereszt tulajdonosa. A oseh megszállástól kezdve a mai napig a magyar párt elnöke. 1919—1933. években az egyesült magyar párt községi képviselőtestületi listavezetője. Brandstetter Dezső bádogos- és palafedőmester, Faluszlatina. 1895-ben született. 1914-től az összeomlásig az 1. repülőezrednél szolgált mint őrvezető, az olasz fronton. Színmagyar családjával résztvett a magyar eszme harcában a cseh megszállás alatt. Dr. Brandies Pál nyűg. közigazgatási bírósági tanácselnök. Szül. 1860 Tövisfalva. A család trenosénmegyei eredetű. Középiskoláit Nyitrán, az egyetemet Budapesten végezte el. Pályafutását Nyitrán a törvényszékinél ikezdi, ahol öt évig, utána Trencsénben és Pozsonyban hét évig működött. 1919-ben Budapestre ikerül, ahol a közigazgatási bíróság tagja nyugdíjaztatásáig. A nyitravármegyei egyesület tagjaiként kiemelkedő szerepet tölt be. Brauer Klára díszműárúkereskedő, Losonc. A magyar kulturális mozgalmakat állandóan támogatta. Brémer Jenő kereskedő, Losonc. 1896ban szül. Balassagyarmaton. Mint tüzér 46 hónapot töltött a világháborúban. II. 467