Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Székely Molnár Imre: A Rongyos Gárda felvidéki harcai

A RONGYOS GÁRDA HARCAI tizenegyedmagával, szintén ott küzdött a Felvidéken a magyar ügyért. Az ő nevét is mindenki ismeri. Tántoríthatatlan harcosa a magyar jobboldali gondolatnak, fajtáját, hazáját szívével, vérével szereti. Itt is csodálatosan verekedett. Óriási szerencsével mind a tizenegy emberét átvitte Lengyelországba. Ez volt az egyetlen csoport, amely hősi halott nélkül érte el célját. De nemcsak ezek a régi, kipróbált, legendás hírű katonák vették fel a küzdelmet a Felvidék visszaszerzése érdekében. A magyar ifjúságnak is megdobbant a szíve és parancs, behívó nélkül álltak a Rongyosok közé, hogy hazájukat szolgálhassák, részesei lehessenek a trianoni bilincseket letörni készülő ádáz küzdelemnek. Ezek a villogószemű, drága, fiatal magyar gyerekek, 16—18 éves korukkal valósággal versenyeztek egymással az önkéntesen vállalt nehéz feladatok megoldásában. Parragh Endre tartalékos hadnagy szakaszában kapott beosztást a beregszászi gimnáziumból megszökött 16 éves, Rakács Ottó Rongyos, aki a csapatnak Benjaminja volt, ő volt a legfiatalabb felkelő Rongyos. Telefonhuzalokat kell elvágni. A feladat egyszerűnek látszik és mégsem az. A Rongyosnak keze-lába meggémberedett a hidegtől, s a telefonoszlop is sikos, jeges. Mit csináljanak hát? Ekkor lép elő a sorból Benjamin, Rakács Ottó: — Parancsnok úr, én felmászok — mondotta és érzett a hangján, hogy nagyon rosszul esne neki, ha nem kapna rá engedélyt. — Na próbáld meg gyerek — válaszolta Parragh meleg hangon. Levetette felsőkabátját és aztán, mint a macska, úgy kúszott fel a sikos, sima póznán. Otthon, az iskolában az egész iskola megtapsolja ezért a teljesítményért. Itt negyven Rongyos szeme csüngött rajta biztató-féltő szeretettel. Amikor felért a vezetékig, mint haragos kisleány a babáról a ruhát, olyan boszorkányos ügyességgel, gyorsasággal szaggatta le a porcellánokról a vezetéket. Nem érezte, hogy jeges a fa, deres a porcellán és nem fájt neki, hogy a vezeték mélyen belevágódott a kezébe. Nevetve hajtotta végre a feladatot és akkor is nevetett, amikor a vonal tönkretevését észrevették a csehek és a környező dombokról megszólaltak a puskák. A bátor fiú vadmacskaként ugrott le az oszlopról, felkapta a kabátját s máris teljesítette Parragh Endre további parancsát, amely szerint a Rongyosok minél szélesebb arcvonalat alkotva, minél gyorsabb helyváltoztatással viszonozzák a tüzelést. A csehek az itt is. ott is megszólaló Rongyos puskák hallatára azt hitték, hogy minden újabb helyről egy-egy újabb felkelő csapat támad rá juk és egyre erősebb tüzelést zúdítottak a vidékre. 445