Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Székely Molnár Imre: A Rongyos Gárda felvidéki harcai

SZÉKELY MO I.N ÄH IMRE zászlóst, Szilágyi Antal szakaszvezetőt és Molnár János Rongyosokat. És el­indul velük Lengyelországnak. A többit Ruzsinszky Jenő tart. zászlós veszi pártfogás alá és a könnyű sebesültekkel együtt megindul a trianoni Magyar­ország irányába. Gyulai Molnár Ferenc három Rongyosával Lengyelország felé veszi útját. Megkerülik a Szernye-mocsarat és két nap, két éjjel szakadatlanul menetelnek. Élelmük nekik is elfogyott. Elérik Szolyvát, át kell menni a Latorcán. A hídon erős őrség van. A patakot éjszakára mindig erősen megduzzasztják a csehek. A rohanó patakba beleveti magát Gyulai Molnár Ferenc és int a Rongyosoknak, hogy kövessék. Igen ám, csakhogy egyik sem tud úszni. Kácsa nagy nehezen át is vergődik a túlsó partra s akkor látja, hogy emberei nem követték. Mit volt mit tenni, dühöngve visszaúszik, csak nem hagyja el embereit. Csuron­vizesen, fagyos hidegben folytatják útjukat Bukovinka községnek. Ruszin favágókkal találkoznak. Gyulai Molnár Ferenc jól beszél ruszinul. Megkötik a barátságot. Élelmiszert vásárolnak náluk és le is pihen­nek. Átalusszák a félnapot. .. aztán gyerünk . . . tovább — tovább kelet irányába. Háromnapos erős meneteléssel elérték az Erdős-Kárpátokat. írásban és szóban mindenhol fellázítják a lakosságot a csehek ellen. Drussoliwka határába érve, egy ruszin hegyipásztor felvezeti Gyulai Molnár Ferencet a Verhovinára. Útközben négy cseh zsandárból álló járőrrel találkoznak. Alig esett néhány lövés és — ezek sem vittek több jelentést az őrségre . . . A zsákmányolt fegyvereket kiosztja a ruszinok között. Drussoliwka községen egy kis hegyi patak folyik keresztül. A híd előtt a cseh őrség laktanyája. Akarva, nem akarva fel kell velük venni a harcot, mert csak rajtuk keresztül lehet átmenni a hídon. Egy párat lőnek feléjük és a csehek elszaladnak. Október 18-ikán este felérnek a Verhovina tetejére. Október 19-ikén hajnalban elindulnak és estére egy ruszin pásztor vis­kójához érkeznek. A negyedik nap óta fogyasztott kizárólagos makk-élelem helyett kenyeret és sajtot vásárolnak. Ide már közel van a lengyel határ. Az egész vonal tömve cseh katonasággal. Gyulai Molnár Ferencék jól látták a tömött sorokban cirkáló cseh őrjáratokat. Bevárják az estét és puska­tűz alá veszik a cseh oldalszárnyat. A választ a cseh gépfegyverek adják. így szórakoztak éjfélig. Akkor jobbra vették az irányt. Egész éjjel és nappal gyalogoltak az er­dőben, míg végre október 21-ikén Oporeclavocnen átlépték a lengyel határt. Jelentkeztek a lengyel katonai parancsnokságon, ahol túláradó szeretet­tel fogadták a magyar Rongyosokat. 440

Next

/
Oldalképek
Tartalom