Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Pálóczi Horváth Lajos: Az Északkeleti Felvidék magatartása az összeomlás idején

PÁLÓCZI HORVÁTH LAJOS akkor a «senki földje» volt, mert a csehek ezt a részt felsőbb parancsra kiürítették s visszavonultak a Beregszász mellett elhúzódó demarkációs vonalra, a későbbi trianoni határra. Ez a kis magyar sziget teljesen karhatalom és közigazgatás nélkül maradt, mert — légmentesen el lévén zárva Budapesttől s a csonka országtól — a két forradalom dulásait, valamint a román és cseh megszállást átszenvedett dél-beregi szegény parasztság anyagi és erkölcsi támogatás hiányában képtelen volt a csendőrség és a közigazgatás megszervezésére. Hiszen elszigetelt helyzetük folytán anyagbeszerzésük is teljesen megbénult. Ezt a kifosztott és karhatalom nélkül maradt kis beregi magyar szigetet tehát az anarchia veszélye fenyegette. S ha itt a rend felborul, a csehek minden bizonnyal megragadják az alkalmat s rendcsinálás ürügyével újra megszállják Dél-Bereg megyét. Ezért az említett beregi vármegyei tisztviselők Gulácsy István volt beregi alispán biztatására elhatározták, hogy kiszöknek a csonka-beregi magyar szigetbe s megszervezik ott a magyar közigazgatást. Tervüket végre is hajtották: valamennyien kiszöktek Gsarodára, s rögtönzött közgyűlést tartva, kimondták a magyar közigazgatás érvénybe lépését. Kabáczy Ernő lett az alispánhelyettes, Erdőhegyi Ferenc a mezőkaszonyi, Péchy Szabolcs a tiszaháti járás főszolgabírája, dr. Mutavovszky Béla árvaszéki ülnök lett, Sipos Géza pedig a csendőrség megszervezését vállalta. A helyzetük eleinte nagyon nehéz volt és szomorúan érdekes a teljesen ellenségtől körülvett kis beregi magyar szigeten. Pénzük nem volt a tisztviselők fizetésére, sem fegyverük a csendőrök felfegyverzésére. De lassan mindent előteremtettek. Az indulásukhoz szükséges pénzt nagybányai Horthy Gyula, Gulácsy Pál, Kölcsey István, Horváth István és József stb. beregi földbirtokosok adták össze. A fegyvereket a csendőrök számára Ilniczky István közigazgatási gyakornok és Cseh Sándor irodatiszt csempészte ki Beregszászból Kurmay nevű beregszászi gazda segítségével. A népnek liszttel, cukorral, petróleummal való ellátása már nehezebb feladat volt, — de ez is megoldódott, sokszor a legkalandosabb módszerekkel. Egyszer például Erdőhegyi Ferenc mezőkaszonyi főszolgabíró 4 magyar legényt csendőrruhába öltöztetett s elhozatott velük egy cseh megszállás alatt lévő tanyáról 200 mázsa csehek által lefoglalt búzáf Ilyen kalandos módszerekkel sikerült biztosítani a nép ellátását s a csendőrség felfegyverzését. S így sikerült megakadályozni a dél-beregi magyar sziget megszállását s megtartani ezt a 23 magyar községet Magyarország számára, mindaddig, amíg a románok 1920 március 21-én ki nem ürítették a Tiszántúlt s Csonka-Bereg megye ismét egyesülhetett az anyaországgal. 418