Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBO H Jarnó József első regényét 1925-ben adta ki Szakadó kötelek címmel. Utószavában bejelenti, hogy tárgyát ciklusszerűen kívánja megoldani, két részben. Tíz év tragédiájáról szólna az egész, de az elkészült első részt, mely öt év drámai helyzetjelentése, nem követte a másik, az író korai halála miatt. Maga írja viszont: «így is be van fejezve. A fiatalembert akartam megrajzolni benne, aki gyerekszobából a háborúba nőtt és a háborúból forradalomba öregedett». A Szakadó kötelek korkép egy fiatal középiskolás szemszögéből, aki elvi tisztaságában sokkal közelebbről érzi a történelmi napok indítékát, mint az események felszínén hánykódó felnőtt társadalom. Benkő János férfivá érése meghasonlással kezdődik. Egyaránt csalódik kötelességtudásban, szeretetben, polgári életformában, otthonban és forradalomban. Minden összetörik benne, amit eszmélő lelke ideálul maga elé tűzött. A nagy összeomláskor arra döbben, hogy a háború mélyén a nemzet élet-halál problémája izzik. Meglátja a betöltendő hivatást és a forradalmi zűrzavarban is megsejti az új építmunka útját. 1927-ben Börtön című regényével elnyerte a Phanteon irodalmi pályázat díját. A regény itt jelent meg a következő év tavaszán. Hőse, a banktisztviselő, a börtönben ébred élete értelmére, az igaz emberségre. Innen kiszabadulva elvész benne annak emléke és ismét magános szürke emberré válik, aki elvegyül a tömegben. A Börtön már szerkezetet nyújt, jellemző módszerében is tisztulás érezhető. Az író elért a közösség fogalmához, melynek valódi arculatát a nagyüzem keretei között lejátszódó regényében, a Gyárban mutatja be. A gyár története egyetlen munkanap eseményeiben összefoglalható, a regény mégis meghaladja a 300 oldalt. Szerkezete nincs, nem több mozaikszerű, lazán összefüggő elbeszélések sorozatánál. Életének főműve a Magyar Miniatűrök, novella-formában megírt irodalmi karcolatok, melyek a magyar irodalom tizenkét kiváló íróját és költőjét életük döntő pillanatában ábrázolják. Balassi Bálint, Virág Benedek, Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór, Heltai Gáspár, Csokonai Vitéz Mihály, Bacsányi János, Katona József, Arany János, Petőfi Sándor és Vajda János a Miniatűrök hősei. Ők jelentik az időnként megujuló magyar szellemi röneszánszt, mely sohasem tud teljes arányaiban kibontakozni, mert a tragikus magyar élet mindenkor megakadályozza. Jellemző erő, korfestés, szerkezet és összhatás szempontjából tökételesek ezek az életképek, melyek Jarnó esetében szellemtörténeti jelentőségűek is. Bennük igazolta nemzeti hitét az író, s ez a hit a Magyar Miniatűrök fogalmazásában nem sallangos magyarság, vagy forradalmi attitűd, hanem az időtlen magyar szellem leszűrt vallomása. Jarnó József lázongó szellem, zaklatott lélek volt. Mint Szalatnai Rezső jellemzi: „világnézeti emigráns, kinek írásaiban intellektuális for394