Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM félő tiszteletével sejtésszerűen vallja meg hitét, mely nagy bizonytalanságok között érett meg benne. (Hajnali vizió.) Sebesi századának bonyolult embere, aki csömört érez magával és az élettel szemben és mizantróp hangulataiban közel sodródik a halálhoz (Nocturno), vagy az emberi küzdelmeket némán megmosolygó tűnődéshez (A végső szó). Ha hivatásának hite megszállja, gyermekien egyszerű tud lenni. Szereti a szonett formát, mely természeti verseiben művészi összhangot teremt. A fáknak lombja szemünk előtt felnő, S virágot tiiz hajába mint delnő, Misztérium ez, mint a szerelem. (Tavasz.) összegezve: felszínen járó költő, ügyes meglátásokkal, merész képekkel, meg nem emésztett modernséggel. Képei, gondolatai és technikai készsége a területi átlagon felül emelik líráját. 1893-ban született Sebes-Kelemesen, Eperjes mellett. Orvosi tanulmányokat folytatott a budapesti és pozsonyi egyetemen. Novellista, lírikus és drámaíró. Művei: Csönd karján (Eperjes 1919), Öklös fohász (Bécs 1921), A vihar elvonul (Eperjes 1928), Végső szó (Eperjes 1929), Számadás (Eperjes 1934). Novellakötete: Megrúgott emberek (Kassa 1929). Könyvalakban megjelent drámája: Félemberek (Kassa 1924). Simon Menyhért az egyetemes emberi humánum vidéki költője. Eljövendő eszményi társadalomról ábrándozik, mely új irányt szab a fejlődésnek s az emberszeretet hitével összefogja a szembenálló népeket. Költészete a háborúban meghasonlott lélek rajongása a világbéke iránt. Ez magyarázza lírájának túlzott optimizmusát, melyet nem tud elhihetővé tenni. Lírájában hosszú időn át a szabadvers az irányadó. Költeményeinek nagy része prózában feloldott lírikum. Eszményeivel maga sincs tisztában. A mai élet formáinak tagadása közben kilendül a kisebbségi helyzet talajáról a Komjáthy-líra fellengős magaslatai felé. Mégis igaz őszinteség, kiforrott szociális tudat és bátor nemzeti hang töltik el legújabb verseit, melyek a kibontakozás bíztató körvonalait rajzolják elénk. 1897-ben született Bátyún. Jogi doktorátust szerzett Budapesten. 1921 óta újságíró. Előbb a Kassai Újság munkatársa, majd a Kárpáti Híradó főszerkesztője. 1932-ben Darkó Istvánnal megalapította a Magyar írás szépirodalmi folyóiratot. Müvei: Hitetlenek testvérisége (Kassa 1922), Emberhez szent utunk (Munkács 1923), Szivet, csak szivet (Munkács 1924), Életünk lényege (Munkács 1927), Kisebbségi ének (Munkács 1937). 361