Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBO H az első kisebbségi nemzedék szociális, népi öntudatának bejelentése, az «újarcú» liataloké, akiknek útmutatás a rendeltetésük: Nagy próbáknak ideje jött ránk, nagy sorsok omoltak a sárba, Szent, új, komoly fiatal arcok változtak át a végzet parancsára, Mássá, Mint voltak, akiktől lettek ők is, Változott szent, szomorú arcok, Kik bűnhődünk az apák vétkeért. (Üjarcú magyarok.) A költő megmutatja önmagát, magában a magyar élet nagy nyomorúságát. Nem prédikál jóságot, szépséget. Sorsa, rendeltetése más. A jövő prédikátorának készül a kisebbségi sors sivár keretében, melyben minden bomlik, minden pusztul. A fiatalokhoz fordul, akik még erősek az eljövendő győzelemre. Hozzájuk címezi az új magatartást. Emberfölötti akarattal, mindenek fölé emelni a magyar tudatot, mert ez több, mint a mult és jelen, ez a jövendő alapja, melyért az új kisebbségi nemzedék felelős. Üjarcú magyarnak lenni eszerint annyit tesz, mint küzdeni és szenvedni, hirdetni a magyar igét, vállalni — szótlan akarattal — a kisebbségi életet és azt szociális tartalommal megtölteni. Az «újarcúság» a kisebbségi nemzedék révén a felvidéki magyar társadalom gyökeréig leért. 1928 tavaszán Győry több, mint a népcsoport első költője. Szózata megújhodást igér és szemléletét vakon vállalja a mögéje csatlakozott ifjúság. c) A meghasonlott költő. GyŐry túlméretezte azt a szerepet, amit magára vállalt és ép úgy nem volt tisztában a kisebbségi társadalom életfelfogásával sem, mely szózatok mellé mindenkor reálpolitikát; eszmei forrongások mellé óvatos építőmunkát követelt. Ezt az alapelvet kétszeresen nem vette figyelembe az «újarcú» költő. Előbb talajtalan, rajongó ideológiát hirdetett, később a maga példájával döntötte romba az általános lelkesedést. Amikor elhagyja a kisebbségi szellemi élet porondját, társadalma megdöbbenve fogadta az indokolatlan meghasonlást. Mielőtt a szakítás megtörténne, a költő szaggatott vonallal jelzi a visszavonulás útját a Hol a költő? verseiben. A harmincéves korosztály jelentését írja, mely Isten parancsára állt vigyázzban háború és forradalmak alatt, de most sem üzenet, sem pótlás, ereje fogytán, inaszakadottan: 350