Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBO H ber lírája a Hol a költő? (1932) töprengő viaskodásában és A hegyek árnyékában (1935) problémáktól menekvő kulörlokáljában. a) Az induló költő. 1921 nyarán jelentéktelen versfüzetet ad ki a galántai, Mátyásföldi Lapok nyomdája. «Hangulatok és gondolatok versben és prózában» címe a füzetnek, mely alcímében jelzi a vegyes műfajú kötet jellegét. «írott emlékei egy lírai útnak» — mondja az útleírások és lírikusok keverékéről, mely formai és gondolati szempontból jelegzetes műkedvelő munka, ébredező tehetség félszeg jelentkezése. Útleírásai a romantikus német kisvárosok világáról számolnak be élénk színekkel, túlzott érzelmi aláfestéssel. A szövegközti lírai mellékletek , az első Győry-versek, könnyed szárnypróbálgatások, fiatalosan bölcselkedők. b) Az « Ü jar cú-magyar ság» költője. A kisebbségi sors első korszakának végén jelenik meg a Százados adósság. A felvidéki magyarok még a halálos letargia utórezgéseinek hatása alatt élnek. Merényi Gyula az imént búcsúzott, Telek A. Sándor bejelenti a meddőnek vélt küzdelem feladását, Ölvedi László romantikus hangja csak a múlt felé szól, hogy onnan merítsen erőt a sivár jelenhez. «Régen várt dalok»kai érkezik a költő s úgy érzi, hogy verseiben a tudat alatt élő reménykedést énekli meg, mely erőt és kitartást nyújt a szétforgácsolt magyar tömegeknek. Lelki tartalmat kell adni a kornak, vallja a költő, mert ősi kúriákon, hallgatag magyarok lelkében nincs elég erő a kisebbségi jövő elindítására (Ősz a kúriában). A megfosztott magyar erdőn új dalt énekel; az önbecsülés, szeretet és egymástbecsülés dalát (Ének a magyar erdőn). Bejelenti harcát a tisztább és magyarabb magyar életért: Az én életem nem a magam élte, Magasabb célok szolgája a dal, És ezt szolgálja minden igaz érzés, Amely még magyar, Napot hívő, szent, erős, fiatal... (Hitvallások hídján.) Nem áll meg a jelképeknél. Nyíltan hitet tesz a faji ellenállás kötelességéről, amit csak ifjúság válthat valósággá. (Csatamód.) Néha még elő348