Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBO H zetképből csupán néhány elhallgatott kísérlet válik ki, melyekről kötelességünk megemlékezni. így Ónody Zoltán, mint a prágai Magyar Akadémikusok Körének elnöke éveken keresztül rendszeres faluismertetéseket közöl, Tichy Kálmán Rozsnyón és Vozári Aladár Munkácson népművészeti kutatásokat végeznek, az előbbi a magyar falu népi iparművészete, utóbbi a kárpátaljai népi táncés énekművészet emlékeinek megmentése terén. Daloss István, a kiváló nyitrai publicista a zobori magyar félsziget népnyelvét és szokásait kutatja, Kossányi József Komárom szentpéteren a Gyöngyösbokréta mintájára népi Kalárist szervez, Dudich László izsai tanító pedig százoldalas tudományos gyűjtésben számol be a dunamenti halászfalu települési történetéről. Mindez nem több szórványos, összefüggéstelen egyéni kísérletnél. De a magános akarások mélyén már a kisebbségi összetartozás érzete izzik, melyben központi szerepet játszik a felvidéki paraszti tömegek iránti érdeklődés. Ha van felvidéki magyar tudat, másnéven felvidékiség, úgy ennek homlokterébe az új történelmi helyzetben is a felvidéki parasztság érdekvédelmét kell helyezni politikai és szellemi eszközökkel. Ez az egyedüli biztosítéka annak, hogy az osztálytalanság alapján álló északi nemzetrész az eljövendő fejlődés során elérhessen a táji szellemiség végső kialakításához. Erről az utolsó kisebbségi években szintén ismételten szó esik. Módszerét Duka-Zólyomi Norbert 1935 őszén a Magyar írásban megjelent tanulmányában a sajátos helyi problémák kivetítésében, a felvidéki magyar irodalom központosításában, az írók és a nép közvetlen kapcsolataiban, a Szemke feladatok teljes betöltésében, tárgyilagos kritikai fórum és bírálógárda kiképzésében látja. F é ja Géza ugyanekkor a felvidéki magyar tudatról cikkezve kijelenti, hogy a kisebbségi magyarság életét és kultúráját csakis a belső erők magasrendű és bölcs ökonomiája mentheti meg. «Az egyenlőtlen hosszú sávban elhelyezkedett magyarság — írja Féja — homályos képzeteket táplál magában sorstársairól, alig tud egymásról, hiányzik a felvidéki népköltési gyűjtemény, a kisebbségi Kriza János szerepe még betöltetlen és épp oly hiányos a kisebbség történelmi és építészeti kincseinek tudományos gyűjtése.» Féja meglátja a felvidéki magyar tudat körvonalait, felvázolja a szükségleteket, melyek azt elmélyítenék, de a vázolt keretet nem tölti ki a felvidéki lélek fogalmával, mely a felszabadulás utáni időszakban sem lezárt kérdés, hanem a terület további magatartását meghatározó erkölcsi erő. * Az egyéni kísérletek éveiben újra felkisért az irodalmi egység ügye. Az esztéták szellemi magyarázatok helyett reális tervezeteket dolgoznak ki, rámutatva annak sorsszerű jelentőségére. A felvidéki magyar szellemiség 330