Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBO H iváni Kúriát, Magyar írást, másfelől az U j Aurórát, az 1929. évi losonci református diákkonferencia Baráti Szó mozgalmát, Magyar Minervát és a Prohászka-köröket. Sokkal helyesebb, ha a Prohászka-körök kivételével, melyek a legújabb időkig politikamentes valláserkölcsi szellemben működtek, a többi e csoportba tartozó megmozdulást az egységes nemzeti kul túrfront javára írjuk. Ezen az alapon ide tartozik a pozsonyi magyar főiskolások által létrehívott Magyar Munkaközösség szervezet (1932) is, mely a kisebbségi műveltség kialakításában közvetlen szerepet nem játszott. A szervezet köré csoportosult szellemi tábor egyetlen jelentős képviselője a sokoldalúan képzett, kisebbségi esztéta, Duka-Zólyomi Norbert. Amikor a kisebbségi irodalom nagy szárnybontogatások és félben maradt lendületek után visszazuhan a kisebbségi élet véges lehetőségei közé, akkor merült fel a cseh hivatalos körök részéről a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság terve, melynek megvalósulását Masaryk államelnök milliós adománya tette lehetővé. 1932 őszén ünnepélyes külsőségek között alakult meg az «Akadémia», az első bejelentések szerint azzal a céllal, hogy a tudományos, irodalmi és művészeti kutatások szolgálatába állítandó szakosztályain keresztül tűzhelye, fejlődést biztosító otthona legyen a bontakozó kisebbségi irodalomnak, tudománynak és művészetnek. Ez a Masaryk-akadémia, ahogy magyar oldalon elnevezték s amelyhez minden averzió ellenére is fűztek reményeket a kisebbség szellemi irányítói — nem vált be. A többségi zsoldban álló vezetőség nem tudta, de nem is kívánta teljesíteni az eredeti munkatervbe felvett célkitűzéseket. Nem áll még rendelkezésünkre az az időbeli és érzelmi távlat, melyből végleges Ítéletet mondhatnánk a felvidéki területeken húsz év alatt lezajlott kulturális kezdeményezésekről. Az «Akadémiával» kapcsolatban mégis megállapíthatjuk, hogy a minduntalan felszínre törő kormány szempontok, személyi visszásságok és a felelőtlen gazdasági irányítás már eleve magukban hordozták az elkövetkezett idők lesújtó Ítéletét. Tudományos téren a Társaság nem tudta összefogni a kisebbségi tudományos irodalom művelőit, mert az egyes szakosztályok vezetőin keresztül felesleges politikumot vitt a tudományos kutatások területére. Szépirodalmi vonalon a többségi társadalomhoz legközelebb álló írógárdát olvasztotta magába. Agrár, szociáldemokrata és emigráns írók keverékét, akik sorra megjelennek az Akadémia 1936. évi könyvsorozatában. (Kaczér Illés, Illcu Pál, Morvay Gyula, Sellyei József, Szabó Béla.) 318