Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM oknyomozó és adatgyűjtő összejöveteleket a kisebbségi szociográfia színvonalára emelik. Három hullámban zajlik le az időnként átütő erejű szociális ifjúsági mozgalom. A bevezető hullám a középeurópai népiség gondolatával fordul az északi magyar ágrártömegek felé. Munkája ismeretközvetítő és átfogó kíván lenni. A második hullám áttöri a népi keretet. Már agrárdolgozókról és ipari proletáriátusról beszél. Új társadalmi rendszert sürget, melynek alapvető kötelessége, hogy a kisebbséget a demokratikus álláspont «dolgozói» vezessék. Ebben az időszakban már feltűnően sok a szakszervezeti vonás és a pártízű szociálista frazeológia a Sarlóban, amit a mozgalom 1931. és 1932. évi kongresszusain, annak vezére, Balogh Edgár hirdet legélesebben. A mozgalom harmadik hulláma minden kisebbségi vonatkozást mellőz. A sarlósok zavaros dialektikával gyökértelen marizmusba hajlanak s a szemléleti zsákutcában nem látnak többé külömbséget cseh, szlovák, orosz, vagy kisebbségi magyar érdekek között. Ugyanekkor vezetőik világpolgári allűröket vesznek fel s azokat az orosz szakszervezeti ideológia gondolatvilágához igyekszenek idomítani. 1932 tavaszán a Sarló állásfoglalása már nemcsak titkolt rosszalása a szerintük helytelen utakon járó nemzethű konzervatív felfogásnak, hanem nyílt lázadás a hivatalos kisebbségi politika és az anyaországi társadalmi berendezkedés ellen. A Sarló kilép a szociografikus gyűjtések, vitaestek és kiállítások síkjából s az államhatalom legnagyobb megelégedésére, gladiátori pózzal szembeszegül az északi magyarság vezetőinek. Legmélyebb tragikuma ennek az elsikkadt szemléletnek, hogy 1932/33-ban a sarlós ifjúság inkább vállal sorsközösséget a többségi szociálista fronttal, kivált a cseh egyetemek nemzetközi tanáraival, mint sorsa osztályosaival, a kisebbségi vezetőkkel. A tisztázódás jegyében indított kísérlet így fojtja meg önmagát. Vezérei közül azok, akik a felelőtlen «állandó forradalmasítás» frázisaival végleg eldöntik a Sarló sorsát, a bukás órájában kiválnak a zátonyrafutott mozgalomból. A «Sarló jegyében» című évkönyv, amit az arcvonal szélsőséges vezetői a bebörtönzött Major István kommunista agitátornak ajánlanak, már nyíltan megvallja a Sarló osztályharcos jellegét, s bekövetkezik a felvidéki magyar ifjúsági élet egyetlen hajótörése, a Sarló 1933 tavaszán beolvad a kommunista pártba. A Sarló ívelése és bukása jellegzetesen kisebbségi tünet. Sehol és semilyen más korszakban nem írt volna le ilyen veszedelmesen haladó körvonalat az ifjúsági gondolat, mint az 1929 és 1933 közötti Felvidéken. Mentségükre szóljon végzetes tévedésüknek, hogy az egyetemes emberi kérdések megítélésében mindenkor jószándék és segíteniakarás vezette őket, tudományos fegyelmezettségük és a szociális világkérdések iránt vallott érdeklődésük pedig valósággal mintaszerű volt. 313