Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])
Kemény Gábor: Északi magyar szellem
KEMÉNY GÁ BOR felállításával. Egri Viktor 1926-ban a Prágai Magyar Hírlapban megállapítja, hogy rövid három év alatt a felvidéki írók közül ölvedi László, Mécs László, Sziklay Ferenc, Egri Viktor, Rácz Pál, Torna István, Darkó István és Tamás Mihály műveit adta ki a Verlag, erdélyi részről pedig Gyallay Domokos, Walter Gyula, Bárd Oszkár, Kovács Jenő és Teleki Dezső munkáit. Ez a magyar osztály 1926 tavaszán kapcsolódott a Sziklay Ferenc által szervezett Könyvbarátok Társaságába. A könyvkiadással kapcsolatosan írói egységfrontra is törekszenek a kisebbség írástudói. Elsőnek Simándy Pál veti fel az íróegység tervét a losonci írókonferenciát javasló tervezetében (1925). Ugyanezt a célt szolgálja a Kazinczy Társaság írólistájának felfektetése, mely Győry Dezső szerint 150 «tollforgatót» fogott össze. Sziklay Ferenc «írástudók disputája» c. szatirikus tanulmányában részletesen beszámol erről az egységesítő, adatgyűjtő munkáról. Szerinte nem is 150, hanem 208 írót, illetve «tollforgatót» gyűjtött össze az 1925. évi seregszemle. Ez a nagy szám még nem emeli ki a hivatásos írókat, alapvető előmunkálat volt csupán, mely már a legelején kitűzte «a kisebbségi magyar irodalmi élet hivatását és megszervezésének módjait». Sziklay megállapítja, hogy a korszak levegőjében benne volt az irodalmi önállóság követelménye, amelynek első és főkelléke az önálló magyar irodalmi élet. «Szlovenszkón önálló magyar irodalomra van szükség — írja —, de ez csak az örökre egyetlen és oszthatatlan általános magyar irodalomnak értékben egyenrangú, integráns része lehet. Tehát nem külön irodalmat kell kitenyészteni, csak azt az irodalmi decentralizációt kell a kényszerhelyzetben megvalósítani, melyet a magyar államegység idejében a magyar irodalom regenerálódásáért már 1907-ben hirdetett a kassai Kazinczy Társaság.» Ha esztétikai rangsort állítunk fel a korszak irodalmi egységesítő kísérleteiről, az elsőség Simándy Pál 1925. évi losonci kísérletét illeti, utána következik a csehszlovákiai magyar újságíró szindikátus rendezésében megtartott trencsénteplici írógyűlés (1926), melynek konkrét eredménye a 208 «tollforgató» listájának összeállítása volt. Ekkor állott elő Sziklay Ferenc szelektáló tervezetével. Kijelentette, hogy meg kell szavaztatni az összes írókat, hogy maguk közül kiket tartanak méltónak a «szlovákiai magyar író» elnevezésre. A titkos szavazás alapján, melyről eddig a kisebbségi irodalom minden esztétája megfeledkezett, 1927 májusában Tátraszéplakon megalakult a Kazinczy Társaság írói szakosztálya. Említésre méltó, hogy az ötletszerű szelekcióhoz minden irodalmár önként csatlakozott, a szélsőbaloldali «avantgardista» Földes Sándor és az intranzigens Telek A. Sándor kivételével. Ez az írói szakosztály jelentette 1927-ben a felvidéki magyar irodalmat. Névsorát, amely a legfontosabb kisebbségi irodalmi dokumentumok egyike, alább adjuk: 304
