Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Manga János: A Felvidék népművészete

MANGA JÁNOS melyik legény vagy leány kit visz el kendőtáncba, mert ebből szerelemre és házasságra következtetnek. A «gombostű-tánc» régebben a Garam-völgy ében volt szokásban, lakodalom vagy táncmulatság alkalmával. A cigányprímás egy leánnyal kiment a konyhába (vagy egy másik helyiségbe), ahol a leány ruhájába egy gombostűt szúrt. Aztán bementek a szobába. A cigány muzsikálni kezdett és egy legény keresni kezdte a gombostűt. Mikor közel járt ahhoz a helyhez, ahová a tűt szúrták, a prímás azt játszotta, hogy «ott, ott, ott. . .». Amikor a legény megtalálta a tűt, egy rövid gyorscsárdást táncolt a leánnyal. A lakodalomban vagy táncmulatságon szintén éjfél után, amikor már jó kedvük volt a férfiaknak, táncolták a «kanásztáncot», vagy «seprűtáncot». A táncos egy botot vagy seprűt vett a kezébe és a nóta kétnegyedes ütemére az egyik, majd a másik felemelt lába alatt átvette a seprűt vagy botot, közben, amikor a botot a kezében tartotta, bokázott is. Ennek a táncnak különféle variánsaiból állanak az Ipoly mentén, Gömörben elterjedt kanászés juhásztáncok is. Lényegük az ügyesség fitogtatásá, mellyel a kezükben levő botot, fokost, vagy baltát ujjaik között pergetik. A XVIII. század folyamán kialakult verbunkos tánc elnevezésének nyomait is megtaláljuk az egész Felvidéken. Mátyusföídön, Komárom vidékén kétféle verbungot ismernek, egyik a «scillai verbung», másik a «dudaverbung». A dudások mind a két tánc dallamát ismerik. A sallai verbung egyes tánc, melyet csak férfiak táncolnak, helyesebben táncoltak lakodalom vagy mulatság alkalmával, amikor a táncmulatságot megkezdték, vagy hajnal felé, amikor a leányok, menyecskék már hazamentek. Rendszerint egy, de néha két-három férfi is táncolta, külön-külön. A táncoló kezét csípőre tette, majd bal lábbal, aztán jobb lábbal előre kettőt dobbantott, ezt háromszor ismételte és utána összeütötte bokáját. A duda-táncdallamokat három csoportra oszthatjuk, eltekintve a már ismertetett egyes táncok különféle variánsaitól. Azok a dudatáncok, melyekről az értelmesebb dudások még be tudnak számolni, a következők voltak: dudaverbunk, friss és a dudapolka. A dudaverbunk az általában ismert csárdáshoz hasonlít, páros ütemben a táncolók bal lábbal kezdik: balra kettőt és jobbra kettőt lépve járják. Csallóközben, Komárom vidékén és a palóc területeken dudaverbunknak nevezik a sallai verbunkhoz hasonló egyes táncot. A friss dallamanyaga a verbunk táncdallama, azzal a különbséggel, hogy gyorsabban játssza a dudás és telerakja cifrázatokkal. A friss tánclépései: minden kétnegyed ütemre két bukás (térdhajlítás), a bokák ütögetése, a lábfej különféle játékával és forgással. A dudanóták harmadik táncdallama, a dudapolka kétnegyedes ütemű dallam, mely az előbbi táncok dallamaiból, illetve azok variánsaiból alakult ki. Ebben az esetben magyar dallamanyagra táncolnak idegen eredetű táncot. A dudapolkát jobb lábbal 252