Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Forgách Géza: Petrogalli Oszkár

PETROGALLI OSZKÁR 1917-ben, amikor Esterházy Móric gróffal a függetlenségi párt ismét kormányra kerül, fölajánlják Petrogalli Oszkárnak Zólyom vármegye főispáni méltóságát, amit ő nem fogad el. Ugyancsak ekkor felajánlják neki az udvari tanácsosi címet, de ezt a kitüntetést is elhárította magától. A szó legnemesebb értelmében demokrata volt, aki semilyen címre nem tartott igényt. Mindig önzetlenül állott a köz szolgálatában. Amikor kitört a gyászos emlékű Károlyi-forradalom, a személy- és vagyonbiztonság megmentése érdekében a polgárság egyöntetű kívánságára élére állott a besztercebányai Nemzeti Tanácsnak. Az ő intézkedéseire alakult meg a városban a polgárőrség s az ö érdeme, hogy a városban rendzavarások és fosztogatások nem voltak és hogy az összeomlás és a megszállás lázas, tragikus óráiban sem bomlott meg a béke a magyar és a szlovák lakosság között. 1918, nemzetünk nagy történelmi tragédiájának beteljesülése után következett el Petrogalli Oszkár igazi nemzeti missziójának ideje! 1919—1920 Egyike volt azoknak, akik az ezeréves Haza testéről erőszakosan leszakított s a legkegyetlenebb kisebbségi sorsba taszított felvidéki magyarságot a szörnyű sorsfordulatot követő elaléltságábói életrerázták s nemzeti önvédelmi frontba sorakoztatták fel. 1920 első napjaiban, — amikor az első cseh-szlovákiai parlamenti választások előszelei kezdtek fújni, — a felvidéki magyarságnak abban a sorsdöntő, nehéz és kényes kérdésben kellett döntenie, hogy részt vegyen-e abban, a cseh-szlovák kormány által kiírt választásban, amelyet olyan időpontban fognak megtartani, amikor a felvidéki megszállott területek állami hovátartozandóságáról intézkedő békeszerződést még nem ratifikálta az illetékes magyar törvényhozás. Tehát ebben az időben nemzetközi és magyar jog szempontjából a Felvidék egyaránt még Magyarországhoz tartozott. A régi magyar politikai életben szerepet vitt felvidéki vezetőférfiak közül soknak az volt a véleménye, hogy a passzív rezisztencia álláspontjára kell helyezkedni s a választásoktól a nemzeti tiltakozás kifejezéseként tüntetően távol kell maradni. A politikai vezetésre hivatott magyarok körében, — bár a gondolatok és fölfogások kicserélésére a statárium és a szigorú levélcenzura kevés lehetőséget nyújtott, — néhányhetes tanakodás után az a nézet kerekedett felül, — s ehhez a többségi állásponthoz csatlakozott Petrogalli Oszkár is, -— hogy minden eshetőséggel számot vetve, semmiről le nem mondva, s az állami hovatartozandóság kérdésében az önrendelkezési jogot követelve, 217