Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])
Vájlok Sándor: A felvidék nemzetiségei és a szellemi közeledés problémája
VÁ.I LOK SÁNDOR érdeklődött ugyan egy-két magyar irodalmi téma után (pl. Szabó Dezső, Móricz Zsigmond és Ady), ez azonban nagyon szórványos jelenség. A csekély rokonszenv nem mélyülhetett el, mert sem nyelvben, sem szellemben nem közeledtek a magyarsághoz. Magyarul nem beszélnek, a magyarságról pedig fölényesen nyilatkoznak. A fiatalság gondolkodását többen szlovák szempontból is károsnak látják és ezért többször figyelmeztetik annak megváltoztatására. Hodza Milán miniszterelnöksége idején felhívta a szlovák fiatalságot a magyar nyelv tanulására, mert — e nélkül — nem élhet boldogul a dunamenti térben. Az írók közül Novák Lajos, egyetemi tanár intette sokszor a fiatalságot a magyar orientáció elhanyagolása miatt. Párhuzamot vont a régi és a mostani életforma között s a következő megállapításra jutott. Az öreg generáció, amelyen meglátszik a magyar magas iskolázás és kultúra eredménye, sokkal civilizáltabb és imponálóbb, mint azoké, akik csak ismereteket és propagandisztikus nevelést kapnak az iskolákban. A nyelvkultúra szintén csökken a cseh iskolapolitika miatt. «Szlovenszkón a háború előtt minden müveit szlovák megtanult az iskolában és az életben magyarul, németül és szlovákul. A mai állapotban a fiatalság az egy-nyelvüséghez süllyedt le. A hiba a szlovák ifjúságnak a magyar ifjúsággal szembeni erősebb elszigetelődésében van és abban, hogy a volt Magyarország másnyelvű vidékeivel való érintkezés lehetetlenné van téve. Ezen kívül, ami a nyelvet illeti, nagyon sokat ártott a csehek által szinte túlzásig «művésziesen» ápolt gyűlölet minden magyar dolog ellen. Ezt a gyűlöletet a vezetésük alatt tanuló szlovák fiatalságba is beoltották. Így történt meg, hogy sokan azok is, akik kétnyelvűek voltak, kétnyelvűségüket elveszítették, mivel a magyar nyelvet nemzeti, néha soviniszta gőgjük miatt nem gyakorolták.» A HÍDÉPÍTŐK. Ha a kulturcsere szemszögéből nézzük az elmúlt húsz év magyarszlovák viszonyát, nem olyan sivár a kép, mint a szellemiből. Az előbbi lelki alapokat tartva szem előtt, azt várnók, hogy a kulturcsere kicsi, s egyik félen sincsenek olyan szándékok, tények, adatok, melyek fényt vinnének e sötét korszakba. Ezzel a rossz társadalmi és lelki helyzettel ellentétben azonban a kulturcsere gazdag, s mind magyar, mind pedig szlovák részről akkora eredményt és hősiességet mutat fel, amilyet szép időben sem találunk. Ez a rendkívüli jelenség azzal magyarázható, hogy mindkét nemzetben sok olyan egyén, író és kulturmunkás volt, akik a jelen viszályai fölé emelkedve, a zord idők ellenére is szolgálták a két nép viszonyának ügyét. 18
