Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Vájlok Sándor: A felvidék nemzetiségei és a szellemi közeledés problémája

VÁ.ILOK SÁNDOR jesztette hírnevét a fiatal írók között. Felrótta a háború utáni szlovákságnak azt, hogy nem ismeri eléggé a magyar irodalmat. Ugyanakkor több példát idézett fel, amelyekkel azt bizonyítja, hogy magyar részről kellő megbecsülésben és tiszteletben részesült a szlovák író. Ez az irodalmi barátság elhanyagolt fejezet a két nép történetében, pedig időnkinti felidézése ennek a ténynek is fontos. A magyar irodalmi társaságok több szlovákot választottak meg tagjaikul. így a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé sorozta az első szlovák nemzeti munkást, Bajza József Ignácot, a szlovák nyelv első öntudatos mívelőjét. A Kisfaludy Társaság két szlovák írót is levelező tagul választott: Banšell Kálmánt és Hviezdoslav Ország Pált. Az utóbbit sikeres Petőfi és Arany fordításai miatt. Klein-Tesnoskalsky harmadik tanulmányában Jókaival foglalkozott. A jubileum évében hosszú életrajzzal és írói értékeléssel méltatja érdemeit. Leírja Jókai szlovák vonatkozásait, időzését a szlovákság körében és a felvidéki útjaival kapcsolatos adomáit. Ez a cikke nemcsak Jókai ismertetését mozdította elő, hanem elősegítette a magyar irodalom népszerüsödését is. Persze mindez a munka — hatóerő és hatalom híján — nem volt elégséges ahhoz, hogy az új közszellemet jó, vagy legalább is tárgyilagos irányba terelje. A fiatalok, a tömeg elsöpörte ezeket a szórványos jelenségeket és tovább haladt a magyar-ellenes úton. A közhangulatot a cseh propaganda és politika célszerűen a magyarság ellen irányította. AZ Ü

J-SZLOVÁKSÁG. A háborús és a háború utáni szlovák nemzedék csaknem kivétel nélkül a cseh-szlovák állameszme járszalagjára került. Ez a tény, a lelki fordulat a szlovák gondolkodásban, nagy hatással volt az elmúlt két évtized magyar-szlovák kapcsolataira eddig is, de nagy hatással lesz még a jövőben is. A Szlovákiában működő cseh professzorok és magas hivatali vezetők csekély kivétellel a maguk köreibe vonták az ellenzéki és a kormánytámogató fiatalságot, s annak gondolkodását érdekeik szerint igazították. Különösképpen két irányban gyakoroltak hatást reája: 1. a magyar-ellenesség felkeltésében, vagy erősítésében, 2. a cseh-szlovák állameszme elfogadtatásában. A magyar-ellenesség elhintésére leginkább a kulturális intézményeket használták fel. Államukat a kultúrával akarták igazában «megalapítani», ezért Szlovákiát bőségesen ellátták iskolával és egyéb közművelődési intézményekkel. Az iskolázás révén szellemisége a társadalom minden rétegébe elért és munkálkodott a hagyomány csonkjainak eltávolításán. 1932-ben pl. a következő a szlovák iskolahálózat képe: a 4.923 iskolából 58 középiskola, 394 szakiskola, 154 polgári és 4.046 népiskola. 16