Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Sági Farkas: István Hajnal a határon

HAJNAL A HATÁRON SÁGI FARKAS ISTVÁN határon Ipolysági tanár, műfordító és regényíró. A magyar-szlovák kulturális közeledés érdekében sokat fáradozott. (Szlo vák prózai antológia 1928.) alig láthatóan szemerkélt lefelé a már halványszürke fejjel fölébredt nég nyújtózott egyet és nem mutatta a fák körvonalait. Az állomás épületében is lámpa égett, az ügyeletes tiszt a jegyváltáshoz készülődött, két szemét végigsimogatta a két kezefejével, és egyszerre hivatalos, nagyon komoly arcot cserélt. A jóízű álom szégyenkedve surrant ki az ablakon és beleakadt a legelső jegyváltó álmos tekintetébe. Még alig voltak a vonatnál. Egy utazó, aki teljes órával korábban gyalogolt ki, mint kellett volna, a lámparaktárnak dőlve, jóízű horkolásban folytatta az elmaradt félórát, az ablak alatt pedig a legelső jegy váró nézegette az irodában lomhán folyó életet. Negyedóra volt a mótorosvonat indulásáig, de ez a csöndes negyedóra szinte minden egyes percben megzajosodik, a jövevény utasok fölzsongják a síri csendet, a hegy mindjobban nekiszürkül, és mire elérkezik az indulás ideje, akkorra már vidám dalokat fiityürész a sofőr, és sapkáját úgy vágja a szemébe, mintha az egyetlen kocsiban is csupa szabadságos katonákat szállítana. A ködszemek halkan peregtek és a hajnali sírásból, amit a természet, mint öreg anyóka, akaratlan hullatott, egyszerre csak hideg levegő változott, amely hirtelen rohammal foglalta el a gyáván fénylő síneket, az állomást és a sorban érkező hajnali utasokat. A pénztáros feltolta az egyik ablaktáblát. — No gyerünk, — mondta nem is a maga hangján, — Párkány, tJjvár, Komárom felé. Mégegyszer eldúdolta a három városnevet, aztán megnyálazta az ujját és kiadta az első jegyet. Most a sötét háttérből sürge kezek bukkantak elő, szinte csakugyan Hajnal a A

túloldali hegyekről csendesen, koraőszi köd. Fenn a hegytető álmából, de odalent a hegyláb E 149