Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve

RÁDY ELEMÉR Két esztendő kellett ahhoz, hogy a szlovákság kiábrándultan otthagyja a cseh-német-szlovák koaliciót és egészen az 1938 őszén lezajlott eseményekig mindvégig ellenzékben maradt. A németeknek azonban több mint tíz év kellett ehhez a kiábránduláshoz. Csak amikor az Anschluss után Csehszlovákia felett tornyosulni kezdtek a fellegek és a jövő előrevetette árnyékát, változtatták meg a taktikájukat és csatlakozva a nacionalista henleinista fronthoz, indítottak kemény harcot már nemcsak a rendszer, hanem az egész államtákolmány ellen. A felvidéki magyar politika kettéválásának ez a rövid periódusa a magyarság lelkéből nem tűnt el nyomtalanul. Az a körülmény, hogy a két magyar párt külön-külön vett részt a választásokon, azt eredményezte, hogy kettőjük között is választási versengés folyt és mint minden választás után, úgy itt is bizonyos lelki eltávolodás következett be. Amikor azonban a magyar nemzeti párt szakított az aktivizmus kísérletével, ismét bizonyos közeledési törekvések voltak tapasztalhatók és a magyarságnak két táborban küzdő rétegei egymásra találtak. A cseh kormány is tovább folytatta magyarellenes politikáját és amikor a magyar revizionista mozgalom Rothermere lordnak 1927 június 1-én megjelent «Magyarország helye a nap alatt» című cikke nyomán fellendült s a Slovenská Liga ellenmozgalomba kezdett, — ismét parancsolóan lépett előtérbe a közös magyar politikai munkálkodás szükségessége. A helyzet ismét megérett arra, hogy a két magyar párt teljesen egy síkon haladjon a közös cél felé. Az első lépés a politikai egység újramegteremtése felé a két párt közös parlamenti klubjának megvalósítása volt, amelyhez később a szepesi német párt és az 1925-ben alakított Magyar Nemzeti Munkás Párt is csatlakozott. A két párt vezetőségének megállapodása szerint a parlamenti klub elnöke Szüllő Géza, alelnöke pedig Szent-Ivány József lett. A megállapodás az volt, hogy a két pártvezér évenkint felváltja egymást, később azonban közös megegyezés alapján egészen a felszabadulásig a közös parlamenti klub elnöke Szüllő Géza maradt. A két magyar párt most már közösen vívja meg a következő évek választási küzdelmeit: az 1927. évi községi, 1928. évi tartománygyűlési és 1929. évi nemzetgyűlési választásokat. Ettől az időtől kezdve a magyarság politikai egysége már töretlen, és 1936-ban odáig érik meg, hogy a két párt formailag is egyesül. Az 1925. évtől kezdve építi ki a magyarság nagyobb szervezeteit, a gazdasági szempontból igen nagyjelentőségű Hanza Szövetkezeti Központot, amely a magyar falvakat behálózó szövetkezeti rendszerével a magyar nemzeti vagyon sok értékét mentette meg és nem engedte az idegen csatornában elfolyni. Megalakult a színpártolók egyesülete, a Magyar Dalosszövetség, a csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége, kiépült a Cserkészszervezet, a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusa (1926.), majd később a Csehszlovákiai Magyar Újságírók 116