Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve

RÁDY ELEMÉR Az első nemzetgyűlési választással a csehszlovák köztársaság életében is új időszak kezdődik. Mig az alkotmánythozó nemzetgyűlés korszakában a demokratikus princípiumra maguk az illetékes kormánytényezők sem sokat adtak, elvégre mindenkor hivatkozhattak arra, hogy forradalmi korszakban élnek, amikor az államépítés munkája diktatórikus intézkedéseket követel, — addig most, a választások után már kénytelenek legalább kiilszínre áttérni a demokratikus kormányzati rendszerre. Megszűnik a statárium, a lapcenzúra, a költözködési szabadság korlátozása és látszólag nyugodtabb időszak következik. Feloszlatják a hírhedt Propagacsná Kancelláriát is. Ez az intézmény valóságos cabinet noir volt. Az osztrákmagyar monarchiából a cseh rendőrspicliket ide mentették át és ennek a hivatalnak volt a feladata besúgások, kihallgatások, szimatolások útján bűnpereket koholni a nemzetiségek bátrabb egyedei ellen. A Propagacsná Kancellária ügynökei beférkőztek mindenhová, kávéházi beszélgetéseket lestek el, kisvárosok nyitott ablakainál hallgatóztak, hogy azután az irredentizmus vádját süthessék rá a kevésbé óvatos magyarokra. A Propagacsná Kancellária megszűnt, de ügynökei továbbra is hűséges zsoldosai voltak a cseh államrendőrségnek és a következő években is számtalan politikai per hamis anyagának a szolgáltatása fűződik nevükhöz. Hogy egyebet ne említsünk, a hirhedt Tuka-per anyagát is ezek az ügynökök gyűjtötték össze. A kisebbségi magyarságra nézve ez a változás más szempontból is fontos. Míg az első periódusban parlamenti képviselet nélkül állottak, most megnyílik számukra a prágai parlament is, ahonnét világgá kiálthatják a kisebbségi magyarság sérelmeit. Ha a világ nem is reagál ezekre a panaszokra, ha az elnyomott magyarok kitörései sehol sem találnak meghallgatásra, ezek a parlamenti felszólalások a történelem előtt igazolják, hogy a felvidéki magyarság sohasem törődött bele sorsába, felemelte tiltakozó szavát az ellen, hogy megkérdezése nélkül csatolták idegen államhoz. A parlament tagjait védte a mentelmi jog és ezt a felvidéki magyar képviselőktől sem lehetett megtagadni. Noha számos esetben függesztették fel a mentelmi jogot magyar képviselőkkel szemben, mégis sok olyan eset előfordult, amikor a mentelmi jog felfüggesztése — anélkül, hogy a képviselői mentelmi jogot teljesen illuzóriussá ne tegyék — lehetetlen volt. így ebben a korszakban a felvidéki magyarok vezetői már szabadabban, nyíltabban követelhették a kisebbségi magyarság jogait. Tekintve, hogy ez az időszak volt a Népszövetség virágkora, a magyar kisebbség vezetői most már a népakaratra való hivatkozással, mint a felvidéki magyarság jogos képviselői járulhattak a genfi fórum elé. Ezek a petíciók, tiltakozások szintén eredménytelenek voltak és ma is lényegileg elintézetlenül fekszenek a genfi palota irattárában, de szükség volt ezekre, mert akarva-nemakarva a világnak látni kellett, hogy a felvidéki magyarság nem törődött bele sorsába. 100