Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Bükki tájak

ember nem képes megállapítani, vájjon a megnyilvánult archaizáló mű­vészetnek, tervezésnek, kivitelnek, vagy a környezetét átalakító s a hatalmas építkezést megfelelő miliőbe" állító tehetségnek nyujtsa-e az elismerés pálmáját. A külső képekkel tökéletes összhangban áll a palota belső képe. Egyenesen kápráztató, 'miikét itt lát az ember. Csodatermek. A fafaragó és szobrász művészetnek, az üveg- és freskófestészetnek, rjtkán látha­tott remekei. Pazar berendezések. Főúri lakosztályok. Tündéri kilátást nyújtó: erkélyek. Szinte nem is mer itt szabadón mozogni az egyszerű, poigári környezethez szokott ember és úgy érzi, hogy ezek a minden­ben elsőrangú, mindenben művészi, mindenben fényűzést kereső aí­kotások túlságosan kimagaslanak egy csonka, anyagiakkal hüzdő or­szág gazdasági keretéből. Ami a palotát körülvevő áíomszerüen szép parkokat, geomet­riai formákba zárt dússzínű virágágyakat, a régi tufaterületek, börcök, szakadékok, barlangok, pompásan idomított vízesések elrendezését s a meglevő tájkeretbe való illesztését illeti, itt is csak a lieg szebbet, a leg­csodálnivalóbbat észlelhetjük. A függőkertek alatti Anna tufabarlang; labirintszerü tekervényei, ritkaérdékességü groťtái, lépcsői, misztikus vi­lágítású termtei, tovább a Palota és Lillaszálló közötti szakaszban a hiűút­ról nyíló Szent István cseppkőbarlang megállásra késztető stalag­mitjei, staiatíkjei, melyek kristálylapocskái a rájuktűző villanyfényben úgy ragyognak, mint a regebeli tündérek 1 karbunkulus palotái-, a 42 ezer hold területű kincstári erdőből köröskörül kiemelkedő kilátócsú­csok és kirándulóhelyek bősége, Lillafüredet és környékét olyan min­denképen elsőrendű látványossággá, turisztikai eídórádóvá avatják, me­lyet egy magyar embernek sem volna szabad föl keresetlen ül hagyni. Lillafüredtől keletre, a Szinva regényes völgyének rendkívül ér­dekes fekvésű hegysége Hámor, mely a köröskörül zárt, amfiteát­rumszerűen emelkedői magas hegyek alkotta katlan fenekén úgy he­lyezkedik el, mint egy mély, mohával párnázott doboz közepére állí­tott játékfalu. Valamikor, csaknem 200 év előtt, itt állottak a magukí korában híres vasolvasztó kemencék és ércöntő kohók, melyek za­jukkal betöltötték az egész völgyet. Ezekből a kohókból fejlődött ki a kontinensszerte ismert diósgyőri vasgyár, mely ma egyiké hazánk legnagyobb vasipari telepeinek. A telepen, melynek üzeme az olvasz­tó-, acél-, henger- és megmunkáló művekből áll, 6500—7000 munkás dolgozik, kik az egész világon első kert város jellegű, csinos, egész­séges házakban laknak. Maga a telep közigazgatásilag Diósgyőr községhez tartozik. Diós­győr ugyancsak a Szinva völgyében, pompás, dé hellye l-heííy|elj karsztosodásra hajló hegyek kiszélesedő völgyében fekszik. A többi mint húszezer lakost számláló község legnevezetesebb műemléke a hajdani várkastély, mely a Főtértől pár száz méternyire, romokbál roskadtan századok óta várja végleges elmúlását. Diósgyőr, a középkori Gye ürü, valaha, az ősidőben, a Szinva elmocsarasított ágától körülvett kőralakú földvár volt, melyet hogy melyik' erre tanyázó nép erősített meg, azt ezideig 1 nem tudta kiku­tatni a történettudomány. — 357 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom