Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Dunajectől Homonnáig

szonylatban is híres fürdőjéről más helyen már megemlé]kieztün|k r ismétlések helyett ezúttal a megfelelő fejezetek alatt elmondottakra utalunk. A város megtekintése után nekivágunk a Makovica renge­tegének. Rejtett erdei ösvényeken, parányi, világtól elzárt, ismeretben nevű falvacskákon át, baktatunk el a Cerna-Hora alatt, majd Szved 1­niknél elérjük az Ondava völgyét és Sztropkónál Zempíénmegye terü­letére lépünk. * S ztrop k ó Felső-Zemplén egyik 'legnevezetesebb helye. Haj­dani ötszögietü várát IV. Béla buzdítására 1245-ben, a tájon birtokos Zudar János építtette. Hosszú ideig mint egyik határvárunk írta nevét a történelembe. Fénykorában két részből állt. A külső és belső várból. Az előbbiben lakott az őrség, erős bástyafalakkal körülvéve itt voltak összezsúfolva a jobbágyok lakóházai, kertjei és a gazdásági épületek. A belső, fölvonóhidas, erős bástyatornyos palotában a várúr lakott. Még pedig másfélszázadon keresztül Zudar János leszármazói. Köztük utolsónak Zudar Péter, a Domokos fia. 1358—1372-ig borsodi és "hevesi főispán, majd diósgyőri főkapitány, tótországi bán és Nagy Lajos halála évében Vörös Oroszország vajdája. A magtalanul elhalt Zudar Pétert 1414-ben, Zsigmond király adományából, Perényi Péter váltotta föl a birtoklásban. f Sztropkó nem méltatlanul került Perényi birtokába. Már a XV. század elején macsói bán, Abaúj, Ung, Zemplén és Máramaros vár­megyék főispánja. Ebben a minőségben, királya különös kegyelme jeléül nyerte a sztropkói várbirtokot. 1473-ban rövid időre a lengyelek foglalták el. 1491^ben, mi­kor Mátyás halála után Albert lengye! herceg tört az országba és zsol­dosaival Sáros és Zemplén megyék északi részeit pusztította, azok Sztropkót is elfoglalták, egy évvel később Zudar Simon perzselte föl, hogy aztán egy darabig lakatlanul eméssze az idő. II. Ulászló és II. Lajos korában újra a Perényieké. Közűlök Ferenc, nagyváradi püspök, 1514-oen résztvett a lázadó parasztok leverésé­ben. 1526-bían a mohácsi csatában esett el s a krónikaíró szerint abban a »megtiszteltetésben« részesült, hogy a janicsárok által levágott fejét aranytálcán vitték Szolimán szultán efé. Halála után I. Ferdinánd előbb mint királyi várat kezeltette Sztropkót, majd a lïppai csatában tanúsí­tott vitézsége elismeréséül Perényi Gábor abaúji főispánnak adomá­nyozta s egyben kinevezte őt Felsőmagyarország 1 főkapitányának. A hagyomány szerint ez a csa lában bátor, királya érdekeit véda ember, egyike volt a XVI. század romlott lelkű, garázda, kapzsi, tomboló indulatú főurainak, ki nemcsak Ferenc testvérét fullasztotta ai Bodrog vizébe, dé feleségét, Országh Ilonát is megmérgezte és tit­kon a sztropkói vár pincéjében ásatta el. Perényi Gábor 1567-ben magtalanul elhalván, a sztropkói vár­birtokot gersei Petheő János, a komáromi hajóssereg és a dünamelléki hadak főkapitánya kapta, kit fia, István, majd Zsigmond követett a birtoklásban. Ez a Zsigmond, mint családjának legkiválóbb tagja, I. Lipót alatt Felsőmagyarország és a dunáninneni hadak főkapitánya, különösen szerette Sztropkót. Időrágta épületeit rendbehozatta, új bástyákat, tornyokat, víztartó medencét építtetett, úgy hogy midőn 1675-ben meghalt, a sztropkói várbirtokot a legnagyobb rendben és a jövőbeli virágzás mindén adottságával hagyta utódjára. — 476 — 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom