Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Dunajectől Homonnáig

múlva vesznek róla tudomást az emberek, mikor híre jött, hogy 1431-ben Covibuth cseh és lengyel martalócai kifosztották és szerzeteseit világgá üldözték. 1563-ban I. Ferdinánd a kolostort a hozzátartozó tizenegy faluval, Bornemisza György szepesi prépostnak adományozta s ezzel Lechnicen a karthauziak rendje megszűnt. 1612-ben II. Mátyás jóváhagyásával, palochai Horváth György harmincötezer aranyforintért zálogba vette. Tőle 1669-ben Rákóczy Erzsébet, majd Mattyasovszky László birtokába került. Ez utóbbi 1705-ben az olasz camaldeusi szerzet tagjainak adományozta, kik »Eremus Conventes Montis Coronae« elnevezéssel 1782-ig laktak falai között, mikoris II. Józsefnek a szerzetes rendek feloszlatását elrendelő parancsa érteimében megszűnt. 1820 óta az eperjesi görög katolikus püspökség tulajdona. Járjuk be a kolostor egyes részeit. A csúcsíves stílusban épült zárdatemplomot. Csodáljuk meg annak mély fülkés, kőkeretes ablakait. A kassai Szt. Mihály kápolna kapuzatára emlékeztető csúcsíves kapubélleteit. Boltozatát s az azt tartó hornyolt gerincek faragványait. Kőfülkés gót székeit. A sekrestyét, melynek csodás művészetű intarziákkal díszített szekrényei már a kamaldeusok korából valóik s a XVII. század művészetét tükrözik vissza. Az északi oldal sekrestyéjében álljunk meg 1728-ból származó hatalmas márvány síremléke előtt, melynek címerpajzsát finom kidolgozásban a Kapyak gömböt tartó daru madara díszíti. És betűzzük le a márványlap maip usculás köriratát, mely az alábbi szöveggel közli, kit fed el az a zajos| világtól. Ime a szöveg: VOTA. SIGISMUNDUS. POSCIT. TUA. VIRGO. MARIA. UT. VALEAT. KAPY. SANCTORUM. SORTE. BEARI. 1278. A templom főoltára páratlan a maga nemében, amennyiben hátulsó része ugyanúgy van berendezve, mint az elsői s így egy időben két mise végzésére js alkalmas. Az oltár főhomlokzatán íevő keresztre feszített Krisztust ábrázo'ó faszobor művészi értéke elsőrangú s valószínűleg valamelyik híres szepesi mester alkotása. A templom falain életnagyságú alakokat ábrázoló olajfestmények függnek: Sergius, Szt. Pál, Szt. Bonifác és Szt. Bogumil. E képek különösen az egyházi ruhaviselet tanulmányozása szempontjából értékesek. A kolostor keleti részében terülő tágas udvar három oldalát a karthauzi barátok egyes cellái foglalták el. Közűlök kettő ma is ép. A többi rom. Minden cella egy keskeny sikátorból, egy ima és ejgy alvó kamarából állott. A cellák mellett külön-külön kertecskék terültek, melyekben a szerzetesek naphosszat magánosan dolgoztak, virágokat ápoltak és megásták a saját sírjaikat, melyekbe holtuk után jeltelenül temették el társai. Betöltöttek egy mikromnyi időt az örökkévalóságból. Aztán elmúltak. Senki se kereste, hogy hova lettek. Senki se vette észre, hogy voltak. Elhagyjuk a kolostort. Búcsúzóul még elolvassuk a külső kőrfal kapuzatára vésett kopott írást: ...E.C.M.C. CHRISTE. RESURGENTEM. LECHNITZ. TUERRARE. EREMUM. SUB. CRUCIS. UT. SIGNO. FELIX. TIBI. SECULA... aztán a százados hársaktól beárnyazott úton elindulunk a Dunajec felé, hogy — 471 — 30