Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Csallókőztől Léváig
nak felűlésére« című költeményét s ugyanekkor ismerkedett meg a város egyik gazdag gabonakereskedőjének leányával, Vajda Júliával,, •aki iránt érzett nagy szerelmét a híressé lett Lilía-dáfokban énekelte meg. Mikor Napóleon katonái 1809-be n Dévénynél átlépték a »Magyar-* •Kaput«, I. Ferenc császár feleségével, Mária Lu d'o vi kával s a mindenható Mette m i dh államminiszterrel Komáromba menekült. Ekkor határozta el, hogy Komáromot a birodalom egyik legnagyobb erődjévé építteti át. Â XVIII. században, sőt a XIX-ik első felében is, a város gabona kereskedelme óriási arányokat öltött. Uszályhajóinak százai lepték el a Dunát, melyen föl Passauig, le a Fekete-tengerig szállították a ga;bonát. Ugyanekkor a Vágón úsztatott fával olyan kiterjedt kereskédést űzött, mélyhez hasonló Szolnok kivételével nem volt az or-i sz ágban. Komárom voltaképen az 1848—49-iki szabadságharccal lépett erőteljesebben a magyar történelembe, miért előző eseménye ez utóbbihoz képest csak jelentéktelen epizódok Voltak. 1849 április 26.-án Göirgey 30.000 embere falai alatt ütközött össze Simunich osztrák tábornok 25.000 emberével, mi kori s a magyar vesztesége 800 halott és sebesült, az osztráké pedig 1200 halott, 1000 fogoly, 7 ágyú és tömérdek hadiszer volt. Pár hónappal később, július 2.-án, Komár* •fom alatt ismét nagy vereség érte a Haynau által vezetett osztrák! sereget. A vágtató lovasok gomolyában ebben a csatában sebesült "meg fején Görgey tábornok s noha a rendkívül heves ütközetbjen maga is 1500 halotta J vesztett, a túlerőben levő Haynau mégis futva volt kénytelen elhagyni Komáromot. 1849 augusztus 3.-án, a várból kirotIhanó Klapka tábornok tette csúffá az ellenséget. Ez alkalommal az! osztrák vesztesége 1000 halott, 30 ágyú, 3600 fegyver, 700 mázsa lőpor és a sereg egész trénje volt. Aztán fordult a sorskerék. Ismét egy hónap telt el a gyorsan váltakozó események sodrában. Az ellenségtől körülzárt vár kiéheztetett védői belátták, hogy nem tarthatják magukat. Megkezdődtek tehájt a kapitulációs tárgyalások, melyek eredményeként október 1-én Klapka tábornok Haynau megbízottainak átadta a vár kulcsait. Ezzel a mágyai 4 szabadságharc egyik utolsó fejezete lezárult. Paskievics Eriván, az orosz seregek főparancsnoka ez alkalommal kegyelmet kért a magyar honvédtisztek részére, írván hogy »kérelmem teljesítése lesz legbecsesebb jutalma az ausztriai dinasztia érdekében teljesített szolgálataimnak...« dé kérelmére Haynau azt az elutasító választ adta, hogy »a többi népek iránti kötelességek nem tűrik, hogy bosszulatlanul maradjon a magyar felkelés...« És valóban, egy nappal később Aradón megtörtént a 13-ak kivégzése, hogy kövesse azt egy ország népének évtizedékén át történt lelketlen leigázása, börtönök megtöltése, martirszázak kínos halála. A 'magyar nemzet 1918. évi tragédiája után a csehek elfoglalták! Komáromot is. De nem fegyverrel, nem véráldozattal. Lappangva jöttek, mint az útszéli betyárok, mint a csatatér hullarablói. Felhasználták pillanatnyi erőtlenségünket és a bosszúban telhetetlen nyugati hatalmak támogatásával magukénak jelentették ki a Felvidéket. Nagy elégtételünk, 'hogy 20 évi garázdálkodás után, 1938 november 5.-én, ugyanolyan lap— 300 — 10
