Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Felvidék fürdő és üdülőtelepei
nici és Jégvölgyi csúcsokhoz s a Nagy-Tarpatak völgyében vezető ösvényen a Középorom, Bibircs, Viszoka katlanában tükröződő Jégés Tarpataki tengerszemekhez. Amiket föntebb Ó- és Uj-Tátrafűredrőí eímondóttunk, az icíi legtöbb tekintetben vonatkozik az előbbi két teleptől mintegy félórányi távolságban délre fekvő AI só-Tátrafür e cf re is. Ugyanaz a kényelem a szállodai ellátás tekintetében, ugyanaz a gyógyulásil lehetőség és ugyanazok a szórakozások, kirándulások, látnivalók, mint Ó- vagy Uj-Tátrafüredén. A Tátrafüredekkel egyenrangú, környékében remekül parkozott, •minden kényelemmel, fényűzéssel ellátott szállodákban és magánvillákban bővelkedő telep, a lóversenyeiről is híres Tátralomnic. Ez az előbbeniektő! hat kilométernyire, a Mária Terézia-főút mentén, a - Lominici-csúcs alatt fekszik. De megközelíthető Poprád felől is, honnan a Kőpatak völgyében egy Nagy-Lomnicból kiinduló szárnyvasút vezet a telephez. Még a Tátrában is ritkafekvésű hely. Remek kilátás nyílik ,innen va Lomlnici- és Jégvölgyi-csúcsokra és az azokat környező alacso-Á •nyabb, az égbolt kékjére csipkésen rajzolódó mellékhegyekre. Mindazok a hegyi túrák, melyeket Füredékjnél említettünk, innen is könynyűszerre! megtehetők. A telep fölött jól gondozott erdei úton, félnapi túrában, oda-vissza megjárhatok a Tarpatak vízesései, vagy a Hunfalvi-csúcs alatt csillogó Kőpataki-tó. Egy napos túrában az Öttó tengerszemei, a Lomnici-csúcs vagy az ehhez tartozó csúcscsoportok, mint a Késmárki-, Morgás-, Zöldtó-csúcsok, bámulatosan nagyszerű hómezőikkel, rideg sziklavilágukkal, soha el nem feledhető kilátásaikkal. Tátralomnic közvetlen szomszédságában, a tátrai főút mentén, egy kisebb igényű fürdőtelep épült: M a 11 á r h á z a. Kiindulási pontja ez a Magas-Tátra keleti karéját megmászni; vízvöígyeit bejárni óhajtó turistáknak. A. vízesésekben ígazdag Kőpatak folyásávaí ellenkező irányban haladó vándor, a patakot kisérő ösvényen, könnyen jut a Kőpataki-, majd az e fölött terülő Tölcsér-tengerszemhez, melyek vizeiket a Lomnici-csúcs alatti hómezőkből nyerik. Ezek a forrástápláló hóímezők valaha sokkal kiterjedtebbek voltak mint ma. Az úgynevezett jégkorszak idején, hatalmas lavinákat, glecsereket indítottak mozgásba. Nyojmaik a simára gyalult hegyfalakban, ékvölgyekben, oldalés véglmorénákban, ma is fölismerhetők. liyen glecservájta homorban helyezkedett el az imént említett Kőpataki- és Tölcsér-tengersjzem zöldesen zománcosodó vize is, míg a körülöttük fölhalmozódott borókaülte törmelékmezők, az egykori oldálmorénák maradványai. A Keleti-Tátra egyik legjelentékenyebb vize, a Kópa-tó alatti Fehér-tengerszemből eredő Fehér-víz mellett, Matlárházától 9-, Késmárktól 4 kilométernyire, 670 méter tengerszinti magasságban, a •fenyveserdők alsó határán: Tátra háza gyógyfürdőt találjuk A telep a kisebbek és szerényebb igényűek közé tartozik és főleg a szepesi városok úri népének barátságos, meghitt találkozója. Az északkeleti irányban ívesen vonuló Tátra-lánc északi részén, hol a Bé!a-patak határt szab a Tátra és a Szepesi-Ma^ura között, Mat— 69 — .1
