Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Tisza völgye

gyei túristák útja fölkapaszkodik a gerincre, kúposodik a Rebra (1997 m.), az ív végén pedig a Polonina-Turkulska főkúpja, a sziklás Turkul (1935 m.), mely alatt kis kitéréssel ismét találunk egy tengförszjemet. A Turkultól lefel© 'ejt az északnak tartó ösvény. Aztán ismét föl­kapaszkodik' s mikor a Bresulka-Poloninához tartozó Pozyzewska (1822 m.) alá ér, 4—5 száz méternyire lehajlik a határtól, elvezet a Hoyerla­csúcs alatt, a Poloniina-Harmanieska és Lanczynjeski-gron gerince felől jövő út találkozásáig, hol élesen megtörve vezet föl a Hoverlára. A Hoverla-csúcs mintegy 600 méterre f tetejezi az erdőhatárt., Sivó homokkő szirtjeit gyér fü fedi. Bokornak, fának nyoma sincs. Csak mélyen, igen mélyen látszik az erdők vonafa s a borókák, tör­pefenyők öve, de ezjek is csakhamar elmaradoznak: meghunyászkod­nak az égbetörő magasság előtt. A hegyóriás lejtője cirkuszvölgyektől szabdalt. Csúcsán három hatalmas háromszögelési gúla gerendlázata között orgonázik a szél. A gúlák központjában vaskos határkő áll, melyről megtudjuk, hogy a csúcs háiromötödrésze magyar-, kétötöde orosz területre esik. 1400 mé­ter magasban, ameddig a Kevele-völgyből gépkocsival is fef lehet jut­ni, 50 férőhelyes kényelmes menedékház áll, hol nemcsak szállást, hanem elég 1 olcsón jó kosztot 'is kaphatunk. A kilátás a csúcsról minden elképzelést fölülmúló. Óriási távlatok nyilnak a hangtalanul bámuló előtt. A körkép, melyet csak a Csorna­Hora lánca zavar kissé, olyan, mintha egy gonddal készített színes! domború térképet néznénk, melyen miniatűr méretekben látjuk a ha­talmas hegykúpok, gerincek, füves és erdős hátak, mély leszakadásu völgyek, kiterjedt gyephavasok r tömkelegét. Meddig terjed ,itt a látás határa? Nem tudjuk. De északnyugat felé a Svidovec láncát s az ebből kiemelkedő Tatulska (1774 m.), Trojaska (1707 m.), Tatulski-gron (1886 m.), Bliznica (1823 m.) csúcsokat; délen pedig a 30 kilométer lég­távlatban álló Pop-Ivánt (1940 m.) és Stogot (1655 m.) még látjuk.. Aztán a tájra köröskörül ráül a távlat ködé, mely minden részletet bele­mos a végtelen messzeségbe. A Hoverla csúcsáról leereszkedvie, a Polonina-Harmanieska gerin­cén eljutunk az Északkeleti-Kárpátok másik hatalmas csúcsára, a 2022 méteres Pietroszra, mely csak 36 méterrel alacsonyabb a Hoverlánál, de teljesen magyar területre esik s így voltaképen ezt kell Csonka­magyarország legmagasabb emelkedésének tekintenünk. * A csúcsról több irányban kígyózik út a Tisza völgyébe. Bárme­lyiket válasszuk is, megkapó részletekben egyformán gazdag- Mi ez­úttal azt az útat vá'asztjuk, mely a Fehér-Tisza vízkörnyékének legér­dekesebb völgyzáró gátjához vezet. A Hoverla menedékháztól jó szekérúton, gyönyörű fenyvesek alatt,. kényelmies kanyarú szerpenti­neken ereszkedünk le. Az egyik kanyarnál egy csodaszép fenyőszáf sudara tör az égnek'. Törzsén ott függ az erdőhívatal táblája, melyről megtudjuk, hogy a fa magassáiga 45 méter, tőátmérője 1.18-, vagyis kerülete 3.70 méter s így törzsének' viszonylagos vékonysága mellett úgy néz ki, mint egy óriási tengeri árboc, vagy égig érő antenna osz­lop. — 614 — 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom