Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Tisza völgye

gaslatán, a Fekete-hegyen, Ugocsa, másként Kankó vára állott s h® nem is jelentősek eseményei, mégis: hefyet kérnek nemzeti történelmünk lapjain. Ugy látszik, a XIII—XVí. században, nagyobb fontosságot tulajdonítottak a királyházai völgyszorosnak mint ma, mert egymáshoz közel bárom vár is épült ;itt: a már említett Kank'

ó vagy U g oc sava r, kissé beljebb, a síkság közepéből kiemelkedő dombon Nyalábvár, melyet okleveleink K i rá I y h áizá n a k is neveznek és még beljebb, a három közül legerősebb, legnevesebb: Huszt vára. Ma már mind a három

1 széteső rom, de neveikkel kapcsolatban, több érdekes eseményt jegyezett föl a történelem. Nyaláb vára azért vette föl Királyháza vár nevét, mert 1272-ben, mikor a rövid életű és uralkodású V. István több szabadalommal ruházta föl a vár alatt épült német telepet, a király külön házat tartott itt magának. Nyalá|bnak viszont azért keresztelték el, mert a Kállayak őse, Ub'ul András, a gyámoltalan II. Endre uralkodása idején, vagy húsz községet nyalábolt itt össze, s a Tisza völgytorkában ezek védelmére, közvetlenül a tatárjárás után építtette várát. Az Ubulokat a III. Endre halálával bekövetkezett párt-harcok idején, a Tamássyak verték ki a dominiumból és ezek bírták 1378ig, mikor Nagy Lajos D rágnak, a Drágffyak ősének adományozta. A Drágffyak azonban negyedszázad múltán "kikoptak a birtokból. Zsigmond király miegúnta civódásaikat, panaszaikat, vádjaikát, melyekkel örökösen ott lógtak a nyakán és odaadta egyik jeles hívémek, II. Péternek, a galambod és havasföldi harcok hősének, Abaúj, Zemplén, Ung és Máramaros vármegyék főispánjának. Nyaláb vár főkapujára és ajtópárkányaira, ekkor került föl az ugróoroszlános és griffes Perényi címer, melyből egy példányt pár évtized előtt ástak ki az omladék közül. Az ajándékozás mliaitt a Perényiek és Drágffyak között száz évnél továbbtartó per indult, míg végre a királyi, ítélőmester a Perényiek javára döntött s így az továbbra is a család' birtokában maradt. 1526-ban, a mohácsi csatatéren hősi halált halt Perényi Gábor királyi főpohárnokmester özvegyéé, Frangepán Kataliné lett az ugocsai birtok, mikor is Katalin nagyasszony kis fiával, Jánossal, a későbbi főpohárnokmesterrel, Nyaláb várába vonult eltölteni özvegységének bús napjait és a kis János mellé meghívta nevelőnek tiszteletes Komjáthy Benedek uramat, a nagytudományú prédikátort, ki is Jánoskanevelése mellett ráért lefordítani a Biblia nagy apostolának, Pálnak a leveleit. Fordítását a vár asszonya 1533-ban Krakkóban nyomatta ki. A sok támadásnak kitett várbirtok 1671-ig maradt a Perényieké, miikor is I. Lipfót a Wesselényi-féle szabadságmozgalomban való részvétele miatt IV. Perényi Gábort megnótázta, a várat pedig, hogy senkié se legyen többé, felrobbantatta. Azóta rom. A másik vár a Tisza és Nagy-Ág' összefolyásánál, egy vulikáni sátorhegyen omladozik. A neve: Huszt. Építési ideje és az építő neve, imint annyi más várunknál, elmosódott a múltba. Történetéhez Róbert Károly idejéből ismerjük az első kétségtelen adatot, mikor Károly király 1329-ben Visegrádon kelt oklevelében HuSztot, az akikor városi rangra emelt Visk, Técső, Hosszúmező szabadalmainak mintájára, koronavárossá tette. A várhoz tartozó uradálmat a XIV—XV. — 602 — 35