Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Tájszépségek a Kárpátalján
tölti ki és egyik legszebb; legérdekesebb látnivalója a Keleti-Kárpátoknak. Mikor húsz percig tartó kapaszkodás után a partjára érünk S megállunk az óriási fenyőtörzsek alatt, egy a Csonka hazában páratlan, (nagyszerűségében lenyűgöző képbén tárul elénk a szívalaku, kb. 25.000 m 2. területű, 100—120 méter mélységű Ozero-tengerszem. Kicsinyben a tátrai tavak gyöngyéhez, a Csorbához hasonlít. Ez is egy hajdani glecser kimart ágyában fekszik'. Ezt is meredek sziklafalak nélküli fenyőrengeteg! szegi. E fölött is ott ájf a hegyóriás, (itt az 1500 méter magas Ozirnya), melyről az őshajdánban, a sok-sok millió év előtti jégkorban csúszott le a mai tómedret kimaró glecser jege. És itt is jól kivehetők az oldalmorén'ák dombjai s a végmoréna hatalmas gátfaía, melyen ma kényelmes turistaház várja a vándort. A tengerszem 1 körül, düs fenyősátor alatt, gondozott út vezet. Csoda út. A természet nagyszerűségétől lenyűgözött ember csak lépésről-lépésre tud rajta tovább haladni, mert percenként megállítják a szebbnél-szebb részletek. Ezer arca van ennek a tónak. Ezer színe a víznek. Ezer árnyalata a lombnak. Ezer hangulata az embernek, míg körüljárja. Az egyik partrész az érintetlen, vad 1, őstermészetre emlékjezv tet. Itt a parton, vízben, évtizedek előtt kidőlt roppant fatörzsek' korhadnak. Csupasz ágbogaik, gallyszövevényeik, mint hatalmas polipok nyújtogatják reves karjaikat a vízből. Másutt szeüd, bokros a partcsík. Egyik helyt sima, hófehér föveny borítja. Másikon bársonyos, süppedő gyep, mely mintha fürödni vágynék, Íehúzódíik a tükör széléig. Meredeken aláeső az egyik partrész. Enyhén menetelő a másik. Itt százados bükkök terjesztik mammutkarjaikat a tó fölé, amott olyan hatalmas fenyők álldogálnak a parton, hogy elfárad a szem, míg megtetejezi őket, t És a víz! A víz, mely az egyik pillanatban olyan mint a vakítóan tündöklő érctükör, mely fordítottan rajzolja lapjára a part növényzetét, a másik pillanatban millió hu Hám redő gyürüződik rajta s a parányi redők élei a rájuk tűző sugarakban fehéren izzó, szemkápráztató fényjátékkal bűvölik el az embert. Kora hajnalban mélyzöld 1, nyugodt, mozdulatlan a tükör. Később rózsaszínűvé válik. Majd tengerszín ruhát ölt. Ultramarinkék, mikor belemosolyog' a kárpáti ég és opálosan, tejfehéren ragyogó, mikor egyegy aranyos szegélyű hófehér felhő elúszik fölötte. Alkonytájt, mikor a nap kezd lecsúszni a hegyek mögé, csodalátványban lehet része a parton állónak. A havasi pásztorok Szent Ozirnyája beleveti képét a tólbja s a hatalmas hegy minden fája, minden bokra, csupaszon vöröslő csúcsa, ott fürdíik a víztükörben, míg csak az alkonnyal leszálló köd szürke, áthatlan fátyollal le nem borít mindent. Ha másért nem, ezért a tengerszemért érdemes Kárpátalját fölkeresni! — 600 — 35
