Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Tájszépségek a Kárpátalján
ban párhuzamosan futó Latorca közötti terület hegyei csupán egy csúcsban, a Vizlicében (1052 m.) érik el, illetve haladják meg az ezer métert, mert létraszerü fogakhoz hasoníító gerinchálózatuk magassága 6— 800 méter között váltakozik, de nevezetességük, hogy nincs egy kúpjuk, egyetlen gerincük, melyen ne vezetnének át hegyi ösvények s a gerincek legelőin ne állanának apró pásztorkarámok. Közvetlenül a Rozgyila alatt, csaknem háromnegyed körös kanyarulatot kénytelen tenni a patak, hogy kikerülje az előrenyomakodó hegyfarkat, mely fölött az Obnaská és Viszeny havasi rétjeire pompás fenyvesben kapaszkodik az ösvény, de az országút ugyanitt több kilométer hosszú szerpentinben mintegy 130 méíert esik, nrígi újra eléri a völgyfeneket. Most egy hosszan elnyúló falu sorakozik a patak partján: F e 1sőgereben. A házak körül kise'eitezett dészkadarabokból, vékony fenyősudarokból tákolt kerítések. Mögöttük apró kertek, gyümölcsterhes fák, karóra futtatott paszufyerdő s hitvány, beérni nem tudó tengeri. A lépésnyi szé'es szántócsikok, zab és krumpli földécskék " föl— kígyóznak az erdők széléig. Mindenütt a Schőnborn bárók több százezer holdas birtokáig. Ez a birtok, melyet 1711-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelemtől kobozott el a bécsi erőszak s 1715-ben »hü szolgálatai jutalmául« a Poroszországból ideszakadt Schőnborn Frigyes grófnak adományozott; a maga mindent elnyomó mammut terjedelmével, mindenha valóságos átka volt a rabszolgasorba taszított, életlehetőségeitől megfosztott, kizsákmányolt rutén népnek. Maró gúnyja a sorsnak, föl háborító cselekménye a fölfelé gerinctelen, lefelé basáskodó, haszonleső, nemzeti érzésükből kivetkőzött akkori aulikus főuraknak, hogy Habsburg sugalmazásra ugyanakkor (1715) iktatták fövénybe, hogy II. Rákóczi Ferenc mint »a törvényes király ós haza nyilvános ellensége, hazaáruló s az igazi szabadság felforgatója (perdulles, varaeque libertatis eversores) minden vagyonától megfosztandó, bárki által, bárhol szabadón üldözendő és elpusztítandó« ...mikor a nyelvben, lélekben tefjesen idegen Schőnborn Frigyes grófot honfiusitották, nemesi rangra emelték s az elkobzott Rákóczi-dominiumba beiktatták. Ez az idegen érdékek szolgálatában szerzett mammut-birtok, (jelenben a svájci tőkecsoportú Latorica részvénytársaság kezelésében)^ mint mindenkor, úgy ma is, szinte sorsdöntőén nehezedik Kárpátalja életére, miért is állami megváltása, az első komoly lépés volna az itt tengődő szerencsétlen ruténség anyagi hoíyzetének megsegítéséire. Akik kárpátaljai vándorlásaik során, esetére kelvén, az útak mentén, erdők szélén ütik föl sátraikat, az éjszaka csendjében sokszor riadnak föl kürt és kolomphangra, kerepelésre, kiáltozásra. A nappal dolgozó,, éjjel parányi földjének hitvány terményeit őrző, elcsigázott, testileg lenyütt, lelkileg elfásult rutének védekezése ez, kik az erdők elszaporodott vadjait napról-napra, éjjeíről-éjje fre, így igyekeznek földjeiktől elriasztani. A falu szélén érdekés görög katolikus templom áll. A templom gondnoka: Ruszin László ács és ezermester, készséggel nyitja föl annak ajtaját, hogy belül is megtekinthessük. Hát igen. Ilyen egy igazi — 587 — 35
