Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Tájszépségek a Kárpátalján

hit: hogy azok a hamvas bércek-, azok a patakmorajtól hangos völgyek-, azok az illatos mezők-, azok a rejtelmes erdők-, azok a vadvirágtól hímes rétek, aranykalásztól ringó gazdag földek-, azok a büszke-, régi városok-, azok a csendes, meleg falusi otthonok-, azok a sírok-, azok a hantok-, az a kék égbolt... és mindaz, ami volt, amelyek úgy-úgy a szivünkhöz nőttek: idegen népé sohasem lehetnek! És amikor ezt érezzük, amikor innen, a visszanyert Kárpátok ormától a csonkitta t lain Magyarországért vágyódunk, hitünkben, reménységünkben megerősít a történelem. Hiszen máskor is volt már elárvult a hon. Máskor is volt már rabláncokon. Máskor is volt már összetörve, máskor is ültek diadalt /fölötte. Máskor is vájták, ásták a sírját, máskor is költötték elmúlását. Máskor is volt már bús síri ágyon, elhagyva, egyedül az egész világon I Máskor is elpusztult, máskor is legyengült, de időknek' jártán újra csak föllendült s nem sok idő muíva Kárpátok hegyétől—Adria partjáig, áldott térségeit újra Szent István népe birtokolta! Ezt a történelmi axiómát megdönteni kevés az emberi ármány és erő, mert a Kárpátok koszorúján belől élő népek, nemzetiségek sorsa egy egymásra utalt, egymás rjélkül életképtelen, miint egyazon testnek részei, melyek erőszakosan szétszakítva, a halál bizonyosságával' pusztulnak el! ] II. Perecsen y tői a Ve re ekei-hágóig, Az Ung középső szakaszában elhelyezkedett községek legjelentékenyebb tagja Perecseny. Ott fekszik annak a keresztvölgynjekj a torkában, mely az Ung völgyét a Latorcáéval köti össze. Patakja a se bes vizű Túrja. Ez a völgy választja el a Sinatoria-Polyánát a Runa és Verchovina ágaitól és ez teszi lehetővé, hogy viszonylag könnyűszerrel lehessen bejárni azok érdekesebb pontjait. A völgy, melyben jól kiépített ország- és vasút kanyarog, torkánál öblös, Ószemerénél összeszűkülő, hogy aztán Tu r ja remeténél ismét szétterüljön és alkossa azt a katlant, melynek amfiteatrálisan emelkedő hegymasszáit a Sinatoria-Klovatil, Lipova-kala, Zakruzni, Magyrica, Pofanki és Tyny nevü csúcsok urafják. i i i \ A Túrja vize itt veszi magába a Mala- és Lyutanska-Gofica vadonjában eredő Turicát, melynek torkolatánál egy rendkívül érdékes, mintegy két kilométer hosszú, legkeskenyebb részében csupán 500 méter széles, bunkósan végződő hegynyelv nyomakodik a két patak völgyébe. A hegynyelv csúcsánál kétfelé ágazik' az út. Az egyik, a jártabb, Tu r ja vágás és Por o ska felé vezet, a másik bekanyarodik a Turica völgyébe s innen a Túrja, Turica, Lyuta-patakok közét kitöltő Polonina-Runa vadonjába. Turjaszögön felül a Koruna-, Osny-, Volsinski és Tristia tömegétől összeszorított szurdokban vezet a hirtelen emelkedő út. Köröskörül határtalan erdő. Bükk matuzsálemek, nyír- és fenyőszigetek. Ezi utóbbiak az uralkodó bükk szürkészöld tömegébe olyan pompás színfoltokat kevernek, hogy megállásra, gyönyörködésre késztetik a vándort. — 582 — 35